Írástudatlanság elleni és az olvasás világnapja

„A könyvet mindig ketten alkotják:
az író, aki írta, s az olvasó, aki olvassa.” (Kosztolányi)

Szeptember 8-a az UNESCO 1965-ben meghozott döntése óta az Írástudatlanság Elleni Küzdelem Nemzetközi Napja, az Olvasás Vilgnapja. Magyarországon ma már a fiatalok megtanulnak írni, olvasni és számolni, de a nemzetközi felmérések azt bizonyítják, hogy sok esetben nem képesek használni ezeket a képességeket. Az általános iskola befejezése után a diákok egyharmada funkcionális analfabéta marad. Nemcsak nálunk tapasztalható ez, hanem a legtöbb fejlett országban komoly gondot okoz, hogy az elolvasott szöveget nem értik meg az emberek és ezért nem is tudják elvégezni a leírt feladatokat.

Az EU-országok oktatási miniszterei korábban azt a célt tűzték maguk elé, hogy 2020-ra 15 százalékra csökkentsék az unióban a 15 éves korosztályon belül azok arányát, akik az olvasáskészség terén gyengén teljesítők közé tartoznak. Az e csoporthoz tartozókat úgy írják le szakmai körökben, hogy csak a legegyszerűbb szövegértési feladatokat képesek megoldani, mint például egyetlen információ megtalálása, a szöveg fő témájának meghatározása vagy kapcsolat felfedezése valamilyen jól ismert dologgal.

az-irni-olvasni-nem-tudok-aranya-a-lakossag-szazalekaban-2000-2004

Az olvasási készség terén gyengén teljesítő 15 évesek részaránya 2006-ban átlagosan 23,1 százalék, 2009-ben pedig 19,6 százalék volt. A legjobb volt a helyzet 2009-ben Finnországban: ott akkor 8,1 százalék tartozott ebbe a csoportba.  Magyarországon a helyzet az átlagosnál néhány százalékponttal jobb volt: 2006-ban 20,6, 2009-ben 17,6 százalék tartozott a gyengén olvasó fiatalok közé.

1965. november 17-én az UNESCO szeptember 8-át nevezte ki az olvasás nemzetközi napjává is. Céljuk, hogy felhívják az írás-olvasás készségének fontosságára az emberek figyelmét: az írni és olvasni tudás alapvető emberi jog, a tanulás alapköve.

Erővel olvasni. Néha nagyobb erővel olvasni, mint amilyen erővel az írás készült, melyet olvasol. Áhítattal, szenvedéllyel, figyelemmel és kérlelhetetlenül olvasni. Az író fecseghet; de te olvass szűkszavúan. Minden szót, egymás után, előre és hátra hallgatódzva a könyvben, látva a nyomokat, melyek a sűrűbe vezetnek, figyelni a titkos jeladásokra, melyeket a könyv írója talán elmulasztott észlelni, mikor előrehaladt műve rengetegében. Soha nem olvasni fitymálva, mellékesen, mint akit egy isteni lakomára hívtak, s csak a villa hegyével turkál az ételekben. Elegánsan olvasni, nagylelkűen. Úgy olvasni, mintha a siralomházban olvasnád az utolsó könyvet, melyet még beadott celládba a porkoláb. Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”

Márai Sándor: Az olvasásról (Füves könyv. Akadémiai K., 1991, 36-37.o.)

Forrás: www.nefmi.gov.hu, www.nyest.hu, www.mti.hu, www.jakd.hu