A tehetséggondozás alapvető koncepciója szerint az erősségekre építő tevékenykedtetés lehetőséget teremt, hogy a kiemelkedő képességek megmutatkozhassanak, a tehetség kibontakoztatásához adekvát fejlesztési alkalmak azonosíthatóvá váljanak.
„Az érdeklődés a fejlődés motorja és irányítója is. Azok a tevékenységek, amelyek örömet okoznak, fejlesztenek a leghatékonyabban, mert többször és intenzívebben tevékenykedik az egyén a kedvelt területeken. (…) A képesség mérése egy adott pillanatban már elért szintet mutatja. Az érdeklődés pedig a jövő fejlődési irányát és erejét. Ahol a legnagyobb az érdeklődés, ott lesz a legnagyobb a fejlődés, és fordítva, egy-egy tevékenység elkerülése azon a területen a képességek stagnáláshoz, a fejlődés elmaradásához vezet.” (Gyarmathy, 2012)
Az érdeklődésvizsgálat jóval eredményesebbé teszi a kettős különlegességű tehetségek felismerését is, hisz az ő esetükben különösen igaz, hogy az érdeklődésben megmutatkozó irányvonalak (cselekvések) jobban képesek előre jelezni a fejlődést, mint a képességek adott pillanatban történő „bemérése”.
A tehetség csak lehetőség, maga a tevékenység hozza létre a teljesítményt, folyamatjellege alapvető meghatározója. Ily módon a tehetséggondozás klasszikus meghatározás – azonosítás – fejlesztés megközelítésmódja revidiálásra szorul, ma sokkal inkább létjogosultságot nyer a fejlesztés – azonosítás – meghatározás metódusa.
A fenti megközelítés a tehetség prediszpozíciós elméletén alapul, mely szerint az egyénben munkálkodik a tenni vágyás, így a belső hajtóerő feladatot keres magának, ugyanakkor az egyéni jellemzők folyamatosan változnak mind a belső, mind a külső feltételek függvényében. Ily módon a tehetség megnyilvánulása az egyénnek és környezetének folyamatos együttmozgása révén valósulhat meg. Ezen szemléleten alapul a Ziegler és munkatársai által kidolgozott “actiotope modell” , melyben a fókusz magán a tevékenységen van.
A mindennapi tevékenységbe beépülő tehetséggondozás új paradigmájának alapvetései:
- A tehetség kibontakoztatása a környezeten múlik, hogy biztosítja-e az egyén számára az optimális kihívást jelentő feladatot (cselekvési tér).
- Az egyén tapasztalatainak függvénye, hogy képesnek érzi-e magát bizonyos tevékenységekre (szubjektív cselekvési tér).
- A felkínált opciók közül az egyéni választásban (cselekvések), érdeklődésben megmutatkoznak a képességek. A törekvés ereje és iránya (célok) összefügg azzal, mely területen, milyen szintre képes eljutni az egyén.
- Az egyéni jellemzők folyamatosan változnak a belső és a külső feltételek függvényében (kölcsönhatások).