Rossz (gyerek) sorskönyv I.

„A sorskönyv egy mese, a mi saját mesénk magunkról, hogy mik leszünk, milyenek lehetünk. Minden gyerek 6 éves koráig megírja saját sorskönyvét. A története az lesz, amit megtapasztal magáról. A cselekmény szövevényességét azok a történések adják, amit nap mint nap megélve jövőjét elképzeli.”

 

 

Kovács Mónika: Rossz (gyerek) sorskönyv

 „Én rossz vagyok, mióta az eszemet tudom. Rossz voltam a játszótéren, mert mindenhova felmásztam és leugrottam, de egyszer sem tört semmim. Rossz voltam, amikor a kisöcsémet beavattam a nagyok dolgaiba, és akkor is, amikor nem adtam a makettjeimet. Rossz voltam az iskolában, amikor nem figyeltem az órán, és akkor is, amikor figyeltem és sokat kérdeztem. Rossz voltam, amikor a szüleim hazajöttek a szülőiről. Aztán véletlenül elkezdtem rajzolni. Abban nagyon jó vagyok. Már nem vagyok rossz gyerek.”

Hasonlóan indul minden rossz gyerek sorskönyve.

A sorskönyv egy mese, a mi saját mesénk magunkról, hogy mik lehetünk, milyenek leszünk. Minden gyerek 6 éves koráig megírja saját sorskönyvét. A története az lesz, amit megtapasztal magáról. A cselekmény szövevényességét azok a történések adják, amit nap mint nap megélve jövőjét elképzeli.

Milyen a TE gyereked sorskönyve? Jó vagy rossz gyerek vagy? Szót fogad vagy mindig keresi a határait? Szereti a bevált, biztos módokat vagy mindig kitalál valami újat?

Ahogyan gondolkodunk magunkról, a sorskönyvünk szerint szervezzük mindennapjainkat, és a környezetünktől ”zsetonokat” szerzünk be. Elismeréseket, melyek igazolják az addig megalkotott világképünket. Vannak sorskönyvi programok, melyek szerint NYERNI születtünk.

Hogyan lesz valakiből nyertes? Ha nyertes sorskönyvet ír magának. Akkor tudunk nyertes sorskönyvet írni, ha elismernek minket csak azért, mert olyanok vagyunk, amilyenek – kiemelkedő teljesítmény nélkül is -, és ha alkotunk valamit aszerint dicsérik, amit mi magunk tettünk hozzá. A legfontosabb pedig, hogy elhisszük: nyerni születtünk, mert van valami, amiben különlegesek vagyunk.

A sorskönyv egy forgatókönyv, aszerint gyűjtjük be a zsetonokat. Így akinek a rossz szerepe jut, hát kutya kötelessége is mindig rossz fát tenni a tűzre, hogy a megfelelő zsetonokat megkaphassa. „Én már úgysem lehetek jó”, „amit csinálok az rossz, és ezért figyelmet kapok, mindegy milyet, de az odafigyelés által újabb zsetonokat gyűjthetek.” Felnőve is hurcoljuk magunkkal a kis gyűjteményünket: teljesítményünket méltató csillogó elismeréseket, személyünknek szóló fénylő szeretetteli szavakat, hamisan tükröződő áldicséreteket, rozsdamarta dorgálásokat, megfeketült szitkozódásokat. Gyerekként hisszük, hogy ha rosszak is vagyunk, még jóvá tehetjük, ha rosszul viselkedünk, még jóvá válhatunk. Így van ez jól, mert minden „rossz gyereknek” megvan a maga jó sorskönyve is. (…)

 (folytatjuk)

 

A történek szerepéről is lesz szó a hamarosan megjelenő Gyerekjáték a tanulás II.-ben!

És arról, hogy átírhatóak-e a történetek, és mi a baj Ágostonnal, az iskolai rossz gyerekkel…

Kép: http://www.childrensdayton.org