„Ahogyan gondolkodunk magunkról, a sorskönyvünk szerint szervezzük mindennapjainkat, és a környezetünktől ”zsetonokat” szerzünk be. Elismeréseket, melyek igazolják az addig megalkotott világképünket. Vannak sorskönyvi programok, melyek szerint NYERNI születtünk.”
a
Kovács Mónika: Rossz gyerek sorskönyv
(…) Az első rész ITT olvasható.
Hogyan lesz valakiből jó, valakiből pedig rossz gyerek? Már egészen piciként a gyerekek képesek értelmezni a szülők viselkedését. „AHA, Anyu akkor figyel rám, ha sírok, vagy éppen ha csendben vagyok. AHA, Apu akkor büszke rám, ha szépen odaadom másoknak a játékaimat, vagy ha vagány módon lerendezem még a nagyobbakat is.” És sokszor akaratukon kívül szavaikkal befolyásolnak a szülők is: kíváncsi, érdeklődő, aktív, határokat feszegető, élénk, eleven címkével értelmezik a határait kereső aktív gyerkőcöt. Vagy egyszerűen rossznak nevezik, mert nem tartja be a szabályokat, nem fogad szót, feszegeti a határokat. Amit mondanak az ősök, bizony önbeteljesítő jóslatként újabb azonos viselkedésre sarkallja mind a jó, mind a „rossz gyerekeket”.
És ezért még nehezebb az iskolatáska, ahol már kész sorskönyvvel indulnak a gyerekek: vagy tudják, hogy miben ők igazán jók ők igazán; vagy rossznak érzik magukat, nem értve, mi az a belső tűz, ami miatt állandóan keresgélnek valamit. A sorskönyv alapjai már készen állnak: érték-e, ha kezdeményezek, érdemes-e kérdezni, számít-e az, amit csinálok. És kezdődik az iskolai zsetongyűjtés: ha kell rosszasággal, ha lehet okossággal, ahogy megszoktuk. A lényeg: minél többet szerezni. És a környezet emlékszik: jellemzően milyen viselkedéssel gyűjti be a zsetonokat, a megszokottra, ismerősre hamarabb reagál, szívesebben osztogat újabb csillogó vagy rozsdamarta darabokat, hogy gyarapodjon a gyűjtemény.
Zsetonjainkat gyűjtögetjük egy darabig, mert ezek igazolják a döntéseinket. Halmozzuk egy ideig, hogy a megfelelő alkalommal beválthassuk. A jót jóra, a rosszat rosszra, ahogy a forgatókönyv hozza. Az utóbbi esetben a sorskönyv a rossz, nem az, aki írta, és ha ezt felfedezi, ő lesz az igazi nyertes, mert minden „rosszgyerekből” lehet még „igazi jó gyerek”.
A történek szerepéről is lesz szó a hamarosan megjelenő Gyerekjáték a tanulás II.-ben!
És arról, hogy átírhatóak-e a történetek, és mi a baj Ágostonnal, az iskolai rossz gyerekkel…
Kép: http://www.ta-tutor.com, http://thegreenparent.co.uk