A reziliencia a rugalmas alkalmazkodóképességet jelenti, azt, hogy hogyan képes az ember sikeresen alkalmazkodni a kihívást jelentő vagy fenyegető helyzetekben. A reziliens személy tudja: ami ma útvesztőnek tűnik, az holnapra számtalan lehetőséget rejtő útkereszteződéssé válik. Hogyan edzhető a gyerek a reziliens magatartásra? A tudás hatalom. A problémás helyzetek a játékhelyzetek során megtapasztalhatóvá válnak és enyhítik a valóság okozta szorongást. Az a gyerek, aki tud segíteni magán, szinte sohasem esik pánikba. Érdemes így minél többször eljátszani helyzeteket, szituációkat, a bábozás különösen jó lehetőséget teremt arra, hogy a helyzetet kívülről tudjuk szemlélni.
Nevezzünk ki egy bábbarátot, és kezdetben a szülő segítse, irányítsa ezeket a helyzeteket, a reziliens magatartásra buzdítva a gyereket: egy negatívnak tűnő esemény más perspektívából szemlélve egészen más jelentéssel bírhat, és minden ilyen helyzet lehetőség, hogy új viselkedésmintákat alakítsunk ki. Ahogy József Attila írja:
„Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni ott kell annak megtanulni hogyan kell a dudát fújni.”
A reziliencia tanulható?
A reziliencia, a rugalmas alkalmazkodóképesség tanulható, fejleszthető. Már kisgyermekként is más és más reziliencia-eszköztárral rendelkeznek a gyerekek. „A reziliens gyerekek már két éves korukban különböztek kevésbé reziliens társaiktól: nagyobb fokú autonómia és szociális érzékenység, jobb mozgás- és beszédfejlődési teljesítmény jellemezte őket, kisiskolásként jobban ment nekik az olvasás, nem voltak alkalmazkodási problémáik és jobb problémamegoldó képességekkel rendelkeztek.”
Mi kell ehhez? „A viszonylag magabiztos környezet nagyon fontos a gyerek fejlődése szempontjából. Ez meghatározza a későbbi stressztűrő képességét. Ez az úgy nevezett reziliencia, ami alatt azt a rugalmasságot értik, ami egy feszült állapot után engedi, hogy az eredeti állapotba térjen vissza az ember. Ez az erő egy szoros kapcsolatot feltételez legalább egy személlyel, továbbá jól tagolt időélményeket, jól utánozható mintákat. A kisgyerek utánzással tanul!” Vekerdy Tamás
A gyerekek alapvetően reziliensen állnak a világhoz, megoldási készletüket fejleszteni a szülők által tudják.
Gondoljunk bele, hogyan tanul járni egy gyerek:
◦Fel akar áll minden helyzetben, minden nehézség ellenére.
◦Ha elesik, újból feláll.
◦Ha elesik és nagyon fáj, sír egyet, majd megnyugszik és újból feláll.
◦Nem szidja a szüleit vagy a lehetetlen bútorokat, ha elesik.
◦Nem adja fel, ha nem sikerül, hogy „én sohasem fogok felállni, hogy a járás nem nekem való”.
◦Napról napra egy kicsivel többet és egy kicsivel magabiztosabban jár.
És egyszer csak azt veszi észre: futni is tud.
Ez könnyen alkalmazható a tanulásban is…
A szülő edző: segítsük gyermekünket az alaptechnikák és a játékstratégiák elsajátításában.
Legyen reziliens a tanulásban is! Ha elsőre nem megy, tudjon felállni, tovább próbálkozni, hogy végül rácsodálkozzon: futni is tud.
Ezt az iskolában nem tanulja! A szülő sokat segíthet, hogy valóban gyerekjáték legyen a tanulás!
Érdekel a Gyerekjáték a tanulás könyv,
melyhez dr. Gyarmathy Éva írt ajánlást!
(Felhasznált irodalom: Vekerdy Tamás interjú – hvg.hu, Kovács Mónika: Gyerekjáték a tanulás, Pszichoblog Juhász Dániel, Reziliencia Facebook oldal, Fotó: http://www.speakingtree.in/)