Ma egy ovisnak számtalan különórára van lehetősége. Legyen szó mozgásról, kézműves foglalkozásról, nyelvóráról, a választék szinte már felmérhetetlen. Idő és anyagi kondíció függvénye, hogyan táblázható be a gyerek délutáni szabadideje, hogyan valósítható meg a különórák logisztikája.
Dóri egy átlagos ovis, nagycsoportos, akinek így néz ki a hete: hétfő és csütörtök angol, hétfő, szerda, péntek úszás, kedden és pénteken maradt hely az iskola-előkészítőre, hétvégén pedig rendszerint kézműves foglalkozásra jár, ha fel tud kelni időben. És a szerda kicsit most a szülők szerint is sűrű, mert még oviidőben logopédiai foglalkozás és néptánc is van – az úszás előtt. Dóri egy átlagos, kiegyensúlyozott óvodás, akit a szülők a legjobb szándékuk szerint támogatnak mindenben, beíratnak mindenre, ami őt érdekli. Mert Dórit még az iskola-előkészítő is érdekli, mert Anya szerint hasznos. A szülőknek megterhelő az egész hét megszervezése, de a gyerek érdekére hivatkozva, megteszik. Ördögi kör gyereknek és szülőnek.
Vajon mi mindenre van szüksége egy óvodás gyermeknek? A válasz egyszerű: szabad mozgásra minden mennyiségben és szülői odafigyelésre. Egy 4-6 éves gyereknek még a szülő a legfőbb referenciapontja, aki ha azt mondja neki, hogy az iskola-előkészítő hasznos és érdekes (amúgy természetesen nálunk az J), el fog menni, végigcsinálja, hisz szeretne örömet szerezni a szülőnek. Különösen a Szabálykövető Mókuskák hajlamosak erre. Dóri különben szívesen megy angolra, mert tetszik neki a nyelv dallama, a néptáncot sem szívesen hagyná ki, mert Klári néni mindig ad a végén matricát (a külső motivációra lám már ilyen korán átállítható a gyerek), úszást meg Apa miatt nem lehet kihagyni, hisz ő is úszott 3 éves korától. Egyedül Gabi nénivel a logopédia az uncsi, mert ott nem történik semmi… Dóri egy átlagos óvodás. A szülő a legjobbat akarja a gyereknek, miközben megterheli a felelősséggel: a választás és döntés terhét rakva rá. Egy gyerek nem tudja felmérni, mire van szüksége, azt pedig főleg nem, mennyit bír. A szülő képes erre. Felismerni, hogy a gyereknek az egész napos óvodai kötöttségek után az otthoni nyugalomra van szüksége, az óvónő osztott figyelme helyett a csak rám figyelsz érzésre, az egész napos történések szabad mozgás általi feldolgozására. Mit tehet a szülő, aki szeretné támogatni gyermekét, hogy minél több területen kipróbálhassa magát, minél több élményben legyen része, hogy tehetségét kibontakoztathassa? Egy óvodás gyermeknek leginkább a szülői odafigyelésre van szüksége, a szülő által felkínált lehetőségek mindennél értékesebbek, a szülői minta a mérvadó. Így legyen az otthon a támogatás és fejlődés inspiráló terepe.
Hogyan? Mire figyeljünk igazán? Fejleszteni vagy fejlődni hagyni?
ÉRDEKEL!
