Olvasóvá válásról sokat hallani. Vajon azzá válunk vagy már eleve annak születünk? Hogyan vezethető be az a 6 éves gyerek az olvasás világába, akik kezdettől fogva nem részese e fantázia birodalomnak? Olvasásról és könyvekről a 87. Könyvhét apropóján.
Kutatások szerint az olvasó válásnak 2 döntő korszaka van. Az egyik egészen 6 éves korig tart – a fogantatástól kezdődően. Ekkor ismerkedik a nyelv dallamával, a szavak érzelmeket hordozó és gondolatokat rejtő funkciójával, ekkor dől el, milyen választékos kódot birtokol kérdései megfogalmazására, és hogy képes-e egyáltalán saját belső világot teremteni a betűkből összeálló jelentés kapcsán. Ez már a születés előtt kezdődik, amikor az édesanya hangját hallva ismerkedik a zajokból kivehető hangfoszlányokkal, mesékkel, dalokkal.
A következő döntő korszak a 11-12 éveseknél van, maikor is már az olvasás technikai nehézséget nem okoz, automatizálódik, és a gyerek alkalmassá válik hosszabb művek befogadására is – mentálisan is.
És hogy ekkor milyen kötelező olvasmánnyal kínálják meg a gyereket az iskolában, döntő jelentőségű. Eleve a kötelező olvasmány kizárja az irodalom élményszintű megközelítését, hisz amit időre, naplózva, és egészen a dolgozatig kitartó emlékezettel kell elolvasni, nem sok teret enged a felszabadult olvasásnak. Különösen nem az irodalom érzés-és gondolatformáló funkciójának nem kedvez. Mert ugye jönnek utána a tankönyvi értelmezések, amit szintén meg kell tanulni, és a többi kötelező sallangról már ne is beszéljünk.
„- Ez mindig… mindig így volt? A tűzőrség, a munkánk? Úgy gondolom, valamikor réges-régen…
– Valamikor réges-régen! – horkant fel Beatty. – Miféle beszéd ez?
“Bolond – gondolta Montag -, kiszolgáltattad magad.” A legutóbbi tűznél elolvasott egy sort egy mesekönyvből.”
Ray Bradbury novellájában ez az első pillanat, amikor az addig a munkáját szerető Guy Montag kezd ráébredni, mit jelent a könyvek és azt rejtő házak felégetése. Amikor elkezdi foglalkoztatni a professzor által felvázolt jövő, melyben az emberek gondolkodnak, éreznek.
A könyvek hatnak ránk, saját belső világunkat felpiszkálva, kételyeinket válaszokba fordítva, kétségeinket kérdésekké formálva.
Az irodalom művészet, melynek célja, hogy a belső és külső világ között hidat képezzen – mindenkinek a maga válaszai szerint.
McLuhan már a hatvanas években a Guttenberg-galaxis végét jövendölte, és nyakig a Neumann-galaxis bitekkel kirakott karakterein száguldva még mindig van Könyvhét, könyv ünnepe. A könyvhöz le kell lassulnunk, le kell csendesednünk, figyelni kell. Ez talán a legnehezebb. A magunknak szóló minőségi idő, az érzelmek és gondolatok feldolgozásának háborítatlan tere.
Igen, a Könyvhét „forgatagát” látva, olvasónak születni kell. A megállást, a befelé figyelést, a belső világok megalkotásának értékét, az élménnyé váló olvasás lehetőségét magunkkal hozzuk. És akiben benne van ez az elköteleződés, úgyis rátalál – még a Neumann-galaxison bolyongva is.
A Könyvhét programja ITT elérhető.