„Nyelvem határai, világom határai.” Wittgenstein szavai már-már közhelyesen is hangzanak, egykor pont ebben állt az igazsága, locus communis, amit mindenki ismer. Ma még sokan nem ismerik a mediáció szó jelentését, így az Oktatási és Mediációs Központunk megnyitójára készülve, elmerengtem a fenti idézeten a megrendelt grafikai anyagot elképedve szemlélve.
er
sd
ll
ll
Maga a terv jó, hisz gondolkodóba ejt, vajon hogyan kapcsolódik kép és szöveg, ugyanakkor a második képnél már kezdtem gyanakodni. Vajon mit üzen a tengerpart? Talán a békítés utáni lecsendesedés, a megnyugvás szimbolikáját vonzza tudatunkba? Az oktatás utáni látens szakaszt idézi meg, amikor a feldolgozás megtörténik, az addigi rendszerünkbe integráljuk az új ismereteket?
Majd észrevettem azt a nagyon apró különbséget, ami által már nem is összetett másodlagos üzeneteket közvetít, mindössze egy leegyszerűsített sablonmegoldás. Merthogy a grafikus szavai között nem szerepel a „mediáció” kifejezés, így gondolta, elírás, és javította „meditációra”. Meditációról pedig az első dolgok, amik eszünkbe jutnak, sablonosan hajbókolnak a plakátról.
Teljesen elfogadható, sokan nem ismerik a mediáció szó jelentését, mit jelent a közvetítés két konfliktusban álló fél között, hogyan lehet ez alternatíva akár a válás során. Nem is várható el. Megjegyzem, a mediációs eszköztár a nyer-nyer álláspont elérése érdekében igencsak szükséges volt, mikor azt kellett tisztázni, kifizessük-e azt a grafikai munkadíjat, ami a félreolvasott szöveg szerinti szerkesztésre vonatkozik…
Elgondolkodtató tanuláselméleti szempontból, hogy az a bizonyos konceptuális váltás mennyire hiányzik sok esetben a megoldási folyamatokból. A felülvizsgálat, az értelmezés, a kritikus gondolkodás elengedhetetlen a tanulás során.
Tulajdonképpen a tanulási nehézségek igen nagy részének is ez az alapja: nem értjük, mit olvasunk, így az értelmezés során úgy alakítjuk át, hogy hozzáilleszthető legyen már meglévő ismereteinkhez. Számtalan téves ismeretet raktározhatunk így, ezek a megtévesztő szegmensek pedig eleve lekorlátozzák a további helyes, adekvát információk befogadását. Ha valamire nincs szavam, az nem létezik számomra. Az alkotó tanulás, a kreatív gondolkodás alapja pont ebben rejlik, ha valamit tapasztalok megnevezem, ha valamit megismerek, megalkotom, hogy világom részévé válva megismerhessem. Ha ezt a folyamatot végigviszem, bármilyen tevékenységről is legyen szó, nagyobb eséllyel jutok túl a sablonmegoldásokon, az egyszerű és megszokott, bejáratott asszociációkon, és hozok létre egyedit, újat, teremtek értékeset.
Tanulni mindenki tud, tágítsuk hát nyelvünk határait, tapasztaljunk, gondolkodjunk, formázzuk meg az ismeretlent, alkossunk, hogy legyen választási lehetőségünk.
„Minden, amit kipróbálok, lehetőséggé válhat.
Csak az veszít, aki meg sem próbálja,
és így az esélytől is megfosztja magát.”
dr. Gyarmathy Éva
És hogy végül milyen is lett a molinónk és maga az Oktatási és Mediációs Központunk?
Szombaton kiderül 🙂