Folytatva az előző cikk gondolatait, most gondolkodjunk közösen a félelemről és ennek nyelvi határairól. Félni az ismeretlentől, a szokatlantól, a kiszámíthatatlantól szoktunk.
„Ne félj, ez csak…”
Félni az ismeretlentől, a szokatlantól, a kiszámíthatatlantól szoktunk. Nincs ez másként a gyerekkel sem. Annyi a különbség, hogy az ő kis világában minden új, szokatlan, kiszámíthatatlan egészen addig, míg birtokba nem veszi. A birtokbavétel a megnevezéssel kezdődik, a megtapasztalással folytatódik, és a hozzá kapcsolódó attitűdök, magatartásmódok kialakításával végződik.
A vízzel barátkozó gyereknek, aki a vízparton békésen szemléli a fodrozódó vizet, esetleg eteti a kacsákat, a hirtelen keletkező hullámok kiváltotta ellenérzésére oly automatikusan rávágja a legtöbb szülő: „ne félj, ezek csak hullámok, nincs semmi baj!”.
Már hogyne lenne semmi baj, mikor egy hatalmas víztömeg hömpölyög felé?
Na nem fizika órát kellene tartani a kis felfedezőnek, mindössze tudatosítani, hogy mi az,a mit lát, miért történt ez, mi fog történni. És mindamellett azt kommunikálni neki, jogosan ijedt meg, hisz nem tudja, mit lát.
Nem bánt a kutyus, csak játszik
Vegyük például, amikor egy kétéveshez odaszalad a maga játékosságával egy németjuhász, hiába próbáljuk nyugtatni, hogy „ne félj, nem harap a kutyus, csak játszik”, az ő kis világában ez kevésbé kiszámítható, játékra ösztönző, mint mi gondolnánk. Ezek különösen rémisztő dolgok, ha van már esetleg rossz tapasztalata kutyákkal, vagy akár harapdálós bölcsistárs. Így mindenképpen kezdjük az elejéről.
- Jogos a félelem, így hát azonosítsuk és fogadjuk el az érzést. Megijedtél, ahogy a kutyus feléd szaladt. Nem tudtad, mi fog történni. Gyere, ismerkedjünk meg együtt a kutyussal.
- A kutyus szereti a kisgyerekeket, szeret velük játszani, ezért szaladt feléd. Elég rémisztőnek tűnnek a nagy fogai, de nem fog megharapni.
- Itt van a kutyus gazdája, akitől megkérdezzük, hogy hogy hívják a kutyust, meg szabad-e simogatni, stb.
És ebben megint a szülői hozzáállás a mérvadó. Ahogyan mi közeledünk a kutyához, a vele való barátkozáshoz, a gyerek azt fogja átvenni.
Ugye mi sem félünk belegondolni, mit üzenünk időnként jó szándékú szavainkkal?
Kép: taboe.info