A klasszikus mályva-cukor kísérletben négyéves gyerekek önfegyelmét teszik próbára: most egy cukorka vagy később kettő. A kutatások szerint a 4 éves kori választás előrejelzi a későbbi sikerességet. Szerinted mikor tud a gyerek legjobban a jutalomra koncentrálni, ha az előtte van, vagy ha elrejtik a szeme elől?
Amikor a mályvacukrot elrejtették előlük, a gyerekek sokkal tovább tudtak várni, mint amikor az édesség ott volt előttük. A mályvacukorteszten legjobban teljesítő gyerekek saját maguk találták ki, hogyan terelhetik el a figyelmüket. Néhányan beszéltek vagy énekeltek magukban, miközben a későbbre, azaz a kísérletvezető visszatérésére vártak, mások elvonták tekintetüket az édességről, vagy a szemük elé tették a kezüket. Az önuralom egyik ifjú mestere még szundított is egyet. (Duckworth – Mischel, 2009)
A kutatók megfigyelése szerint a gyerekek hatásosabban tudtak önuralmat gyakorolni, ha egyszerű tippeket kaptak 
arra, hogyan tudnak másképp gondolni a mályvacukorra. Minél absztraktabb módon képzelték el az édességet, annál tovább tudták késleltetni az elfogyasztását. Amikor azt képzelték, hogy kövér, kerek felhőként gondoljanak a mályvacukorra, hét perccel tovább tudtak várni. Néhány gyereknek azt ajánlották, hogy egy mályvacukor képét nézzék az igazi mályvacukor helyett, és ők is képesek voltak tovább kitartani. Mások a tényleges mályvacukrot látták, de azt mondták nekik, hogy „keretezzék be a fejükben, mintha egy kép lenne.” Ők majdnem 18 percet tudtak várni.
Hogyan használható ez a tapasztalat a mindennapokban? Már az óvodás önfegyelmének pallérozására is használhatjuk, iskolásként azonban elengedhetetlen annak készséggé tétele, hogy várni tudjon, ne azonnal akarjon mindent. Ehhez persze ne „MEKIS”-csokis-játékautós jutalmakat kínáljunk fel a gyermeknek, hanem építsünk be a mindennapi rutinba olyan elemeket, amelyeket érdemes lesz várnia, amelyek pozitív élményt biztosítanak neki. (Ebben segít a Gyerekjáték a tanulás I. könyvünk Szokásrend és Motiváció fejezete.)
Az önuralmat segítő fentebb bemutatott különféle technikák jól működnek akkor, ha világos céljai vannak a gyereknek, amelyek rövid távon megvalósíthatóak. Viszont a hosszabb távú célok kevésbé megfoghatóak, azonnaliak és vonzóak, mint két, 20 perc után megszerezhető mályvacukor. Hogyan segíthetjük akkor a gyerekeket abban, hogy elsajátítsák a megfelelő fegyelmet és kitartást az olyan hosszabb távú célok elvégzéséhez, mint például egy vizsga letétele, a középiskola elvégzése vagy akár az egyetemi diploma megszerzése?
A cikk második részéből kiderül.
Kovács Mónika