A balkezességről még ma is többféle teória kering a köztudatban. Továbbra is él az a nézet, hogy a balkezűség a jobbkezűség tükörképe, oka a két félteke szerepcseréje, valamint az a tény, hogy valami miatt a jobb félteke dominánsabban működik, és emiatt a bal kéz előnyben van. A fenti elképzelések a tudományos magyarázatok valamint a különféle köztudatban élő feltételezések konglomerátumaként nem adnak kielégítő teóriát a balkezesség okáról. Így érdemes néhány elméleti elgondolást megemlíteni.
Elméletek a balkezesség okairól
Paul Bakan kanadai kutató az oxigénhiányos születéssel hozza összefüggésbe a balkezűség kialakulását. Szerinte az elhúzódó nehéz szülés miatt kialakult hipoxia a bal félteke kérgi mozgató idegsejtjeit károsítja, s a jobb emiatt átveszi a kézmozgató funkciót. Vizsgálatai szerint a balkezesek között több volt az első és a sokadik szülött, tehát feltételezte, hogy a balkezességet a születéskori agysérülés okozta. Ha ez valóban így lenne, akkor a balkezesek között nagyobb számban kellene értelmileg sérült embereknek előfordulnia. Ez így nem igaz, ugyanakkor az értelmi fogyatékosok között kétszeres a balkezesek aránya.
A szülés körüli komplikációkat mint a balkezesség okának tekinthető hipotézist vallja Murray Schwartz és Paul Satz is.
A balkezesség okának vizsgálatakor az öröklés gondolata is felvetődött a kutatók körében. Az alábbi vizsgálati eredmények születtek:
|
Szülők |
Jobbkezes utód |
Balkezes utód |
|
Két jobbkezes szülő |
98% |
2% |
|
Egy jobb és egy balkezes |
83% |
17% |
|
Két balkezes szülő |
54% |
46% |
Az elmélet arra a kérdésre nem tudott kielégítő választ adni, hogy két balkezes szülő esetén hogyan lehetséges, hogy az esetek 54%-ában az utód jobbkezes lesz.
Az öröklés szempontjából a balkezesség-analíziseket egypetéjű ikrek vizsgálatával is kiegészítették. Ha a kezesség öröklött tulajdonság lenne, az egypetéjű ikrek azonos kezűek lennének, hisz azonos génállománnyal rendelkeznek. A vizsgálatok azonban nem támasztották alá a hipotéziseket.
Gyakori ugyanis, hogy az egyik testvér balkezes, a másik jobbkezes. A gyakorisági mutató pedig kétszeres a nem iker populációval szemben. Az egypetéjűeknél a tükörjelenség abból adódik, hogy az egyik közös embrió bal, a másik a jobb oldalát kapja, ami szerepet játszhat a különböző kezűség kialakulásában.
Hipotézisként ugyanakkor még ma is tartja magát az a nézet, miszerint lehet, hogy a balkezesek egypetéjű iker-embriók túlélői.
A balkezességet illetően genetikai teóriákat is szolgáltatott a tudomány. Elsőként Klar vetette fel a jobbkezesség-gén elméletét. Majd Marian Anett fejlesztette tovább a genetikai meghatározottság teóriáját.
A legelfogadottabb választ Geschwind amerikai és Behan angol kutató adta, akik összefüggéseket kerestek a balkezességgel kapcsolatban. A következőkre jutottak: kapcsolat található a balkezesség, egyes beszéd rendellenességek, a tanulási problémák és bizonyos immunbetegségek között.
|
Problémák |
Jobbkezesek |
Balkezesek |
| Beszédfejlődési rendellenesség |
1-2 % |
10% |
| Tanulási problémák |
10-12 % |
30 % |
| Allergiás megbetegedések |
4% |
11 % |
Geschwind szerint valamilyen tényező együtt növeli a balkezeseknél ezeket a tünetcsoportokat. A legújabb kutatások szerint ez a tényező a tesztoszteron hormon. A tesztoszteron hat az agy korai fejlődésére is úgy, hogy lassítja a bal félteke fejlődését. Így – az elmélet szerint – a jobb félteke nagyobb eséllyel tudja alakítani a domináns kezűséget és visszafogja a beszéddel kapcsolatos funkciókat. A hormon hat az immunrendszer fejlődésére is úgy, hogy lassítja a csecsemőmirigy növekedését. Ez az oka annak, hogy könnyebben alakul ki autoimmun megbetegedés (allergia, asztma).
Erlichmann és munkatársai a magzat méhen belüli elhelyezkedését látja meghatározónak a balkezesség kérdésében. A magzat méhen belüli fekvése, főleg a fiú magzatoknál erőteljesen befolyásolja – az elmélet szerint – a kezességet: a jobb oldali helyzetből születettek gyakrabban lettek balkezesek.
A kutatások mai helyzete szerint a tesztoszteron szint és a méhen belüli fekvés egyaránt befolyásolja a kezesség kialakulását.
Arra vonatkozóan, hogy a kezdeti balkéz-dominancia állapotából hogyan alakult ki a ma jellemző jobbkéz-dominancia, szintén számtalan teória próbál választ adni.
A kézdominancia változása a filogenezisben
A kezdeti balkéz-dominancia után az emberiség közel kilencven százalékát ma már a jobbkéz-dominancia jellemzi. Arra, hogy hogyan alakult ki a jobbkéz-dominancia, számtalan hipotézis született – különböző kulturális és tudományos háttérmagyarázattal. A teljesség igénye nélkül néhány teória következik az alábbiakban.
Carlyle angol történész és esszéista álláspontja szerint a jobbkéz-dominancia a háborúzásnak köszönhető. Elméletét azzal indokolja, hogy az ókori, középkori háborúkban a katonák bal kézzel tartották védőpajzsukat, hogy szívüket védjék, így jobb kézzel kezelték a kardot és a lándzsát. Ez pedig a jobb kéz fejlődéséhez, „jobbá válásához” vezetett.
Calvin magyarázata a nőknek tulajdonítja a jobbkéz-dominancia kialakulását. Eszerint a jobbkezűség úgy alakult ki őseinknél, hogy a csecsemőjüket a szívük felett, a bal oldalon tartó asszonyok a jobb kezükben fogott hajítható eszközzel riasztották el maguktól a gyermekükre támadó ragadozókat.
A tudományos válasz a Marian Anett nevéhez fűződő genetikai teóriában rejlik. A jobbkezűség az emberré válás során lépcsőzetesen, a két lábon járással összefüggésben alakult ki. A két lábon járással felszabadult kezek gazdaságos munkamegosztása szerint az egyik kéz nyúlt a vizsgálandó tárgy után (90%-ban ma is a jobb), míg a másik besegített, tartotta a tárgyat (90%-ban ma is a bal). A későbbiekre utalva: a bal kéz – a jobbkezeseknél is – a két agyfélteke aszimmetriája miatt bizonyos mozgással kapcsolatos műveletekben, például a térben való mozgásban többet tud, mint a jobb. Eredetileg tehát a homo habilis-nál és a homo erectus-nál a gazdaságosabb munkamegosztással volt kapcsolatban a kézhasználati preferencia.
És hogy akkor miért a jobb kéz vált dominánssá? Anett elmélete alapján a testi, bilaterális szimmetriát, s így egyben a valamilyen kezűséget is egy olyan gén határozza meg, amely két formában fordulhat elő: “jobbra toló” (right shift, RS+), illetve “balra toló” (RS–) formában. Annett tapasztalati tényekkel is alátámasztott elméletének lényege, hogy a szimmetrikusságot biztosító génben valamilyen mutáció okozta mechanizmus az emberelődök fejlődésének viszonylag korai szakaszában a “jobbra toló” formát tette dominánssá – ez hozta létre az emberelődök többségében a jobbkezűséget. Másrészt a gén “balra toló” formációja nem eredményez automatikusan balkezűséget, csupán egy neutrális helyzetet, amelyben egyaránt kialakulhat bal-, illetve jobbkezűség is: például két balkezes szülő utódai egyaránt lehetnek bal- és jobbkezesek.
A genetika Mendel-féle szabálya szerint az utódok 25%-ában két RS+ formájú gén lesz, 50%-ában fele RS+, fele RS– és 25%-ukban két RS–. Így az RS+ dominanciája miatt az utódok 75%-a eleve jobbkezes lesz; a két RS– formájú génnel rendelkezőknek pedig egyik fele jobb-, másik fele balkezes (ha nincs irányított környezeti hatás, pl. átszoktatás). A kialakult arányok alátámasztják a népesség nagy részében szokásos 90%-os jobb-, 10%-os balkezességet.
A kézdominancia változása az ontogenezisben
Az egyén kézhasználati preferenciája jellemzően nem a környezet hatására alakul ki, hacsak nem valamely patológiai ok vagy társadalmi nyomás befolyásolja.
A kezesség kialakulása egy folyamat vége, ami minden gyereknél eltérő ideig tarthat, de van egy általános „menetrend”, amiben a kétkezűség az egyik kéz használatával változik. Gessell és Ames a gyermekkori kézhasználatra vonatkozó kutatásaik alapján az alábbi folyamatot írták le konklúzióként.
A kézhasználat preferencia fejlődése a gyermek első életévében:
| Életkor |
Kézhasználat |
| 12. hét | Mindkét kéz |
| 16-20. hét | Bal kéz |
| 24. hét | Mindkét kéz |
| 28. hét | Jobb kéz |
| 32. hét | Mindkét kéz |
| 36. hét | Bal kéz |
| 40-44. hét | Jobb kéz |
| 48. hét | Bal kéz |
| 52-56. hét | Jobb kéz |
A kézhasználat preferencia fejlődése a gyermekkorban:
| Életkor |
Kézhasználat |
| 80. hét | Mindkét kéz |
| 2. év | Jobb kéz |
| 2 és fél – 3 és fél év | Mindkét kéz |
| 4. év | Már megfigyelhető a dominancia |
| 8. év | A kézhasználat kialakult. |
Ugyanakkor nem minden gyermeknél tart ilyen hosszú ideig a lateralizáció; vannak, akiknél már az első hat hónapban befejeződik, vannak, akiknél csak két-vagy négyéves korukban. Gessell azt is kimutatta, hogy a fiúknál korábban alakul ki a végleges kézhasználat, mint a lányoknál. A dominancia mértéke nem változik, és akiknél korán befejeződik a lateralizáció, általában erősen jobb- vagy balkezesek, így az átszoktatás már igencsak problematikus.
A kezesség mértéke egyénenként változó, leggyakrabban öt csoportba sorolhatók az emberek a kézhasználat alapján: enyhén balkezesek, erősen/teljesen balkezesek, kétkezesek (ambidexter), enyhén jobbkezesek, erősen/teljesen jobbkezesek.
A lateralizáció kialakulása, azaz hogy melyik kéz használata válik dominánssá, a későbbiekben a szem, a fül és a láb használatában is meghatározó.
Kovács Mónika