Szülőként is „terápiás” hatással lehetünk gyermekünkre a mindennapos meséléssel, a mese rítusai, a szertartásos jelleg, a közös élmény, az egymásra figyelés, az egymásnak adott minőségi idő, egy életre szóló muníció.
A mese terápia, az egészséges személyiség formálásának egyik működő eszközrendszere, hisz egyszerre képes kifejteni lélektani hatást (megnyugvás, középpontba rendeződés, feszültség- és szorongásoldás) és beteljesíteni a tudásközvetítő funkcióját. Az alkotó-fejlesztő meseterápia a gyerekeknél azt az élményt adja vissza, ami alig egy évszázad alatt kikopott: a közösségi mesehallgatást, amelyet az élőszó tesz még élvezetesebbé, és elébe varázsolja „a gyermekkor két tündérvilágát: cselekvés síkján a játékot, szellemi síkon – az életkornak megfelelő – mesét”. És hogy mi szükség erre? Mint tudjuk, „a mese hősei folyton mozgásban, „úton” vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat a maguk hasznára fordítsák.” (Boldizsár Ildikó)
Aki nem hiszi, járjon utána.