„A gép forog, az alkotó pihen.” Az iskolába kerülő nebuló felkészült, a szükséges részképességek megfelelően összehangolva, indulhat az olvasás-írás tanulása. Így volt ez javarészt a megelőző generációkig. Ma, amikor gombamód szaporodnak a fejlesztő, iskola-előkészítő foglalkozások, okosbaba képzés van már néhány napos kortól, mégis sok az írás- és olvasászavaros gyermek az iskolapadban. A gép mégsem (jól) forog…
Mi változott?
A mai generáció a technikai vívmányok korát éli, a szülők pszichológiai felkészültsége messze meghaladja a nagyszülők, dédszülők felkészültségét, tudatos gyereknevelés, iskolai életre való felkészítés ellenére a gyerekek teljesítménye, produktivitása, alkotókedve mégis csökkenő tendenciát mutat. Mi az oka ennek?
Egyrészt minden készre gyártott, minden elérhető, minden birtokolható. Már a lepkeneveldét is házhoz szállítják – Amerikából – ami sok városi család esetében megvalósíthatóbb, mint kimenni az erdőbe néhány hernyót begyűjteni. Félreértés ne essék, most nem a lepke-nemzetségek tömeges befogására buzdítunk, hanem a fejlődés azon visszásságára kívánom felhívni a figyelmet, ami ma egyre sötétebb felhőként úszik felénk, és beláthatatlan vihar közeledik. Mert a változás a kisgyerekek esetében igen borús képet fest: egyre kevesebb lehetőség a szabad levegőn történő mozgásra, egyre kevesebb idő a közös programokra, egyre kevesebb természetes elfoglaltság, ahol megismerheti a természet működését, megtapasztalhatja saját határait, és kielégítheti csillapíthatatlan felfedezési vágyát.
Érdekes módon, korábbi szülőgenerációk kevesebbet foglalkoztak gyermekeikkel, kevésbé voltak tudatosak gyereknevelésben, számottevően kevesebb fejlesztő játékkal tudták támogatni gyermekük fejlődését, mégis kiegyensúlyozottabb, összehangolt részképesség-struktúrával rendelkező gyerkőcök ültek be az iskolapadba.
Így ma nem az elsősorban a kérdés, hogy fejleszteni vagy fejlődni hagyni, hanem hogy a kulturális-technikai vívmányok előnyeit kihasználva, ugyanakkor azok hátrányait kompenzálva hogyan lehet megtámogatni a gyerekeket, hogy felfedezővágyukat megőrizve motiváltak és sikeresek legyenek az iskolapadba kerülve, és alkotó, produktív felnőtté válhassanak?
Az alábbiakban összegyűjtjük azokat a területeket, melyek az írás- olvasás elsajátításához elengedhetetlenül szükséges, és amellyel – megelőzés céljából – a mai gyerkőcöket érdemes megtámogatni.
- Testséma zavara és az egyensúlyzavar ma fokozottabban veszélyezteti a gyerekeket.
Ennek oka például, hogy a pelenkázás kevesebb macerával jár, kevesebb a forgatás, a testi kontaktus, ami ezáltal kevesebb neurológiai ingerlést jelent, és a testérzet kialakulását hátráltatja. Vagy például Apa egyre kevesebbet tud otthon lenni, játszani a picivel, pedig a hajmeresztő égbe dobálások az egyensúlyrendszer ingerlése által, a birkózás a testséma fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlen. Ezen szokásos testi ingerek hiányában külön neurológiai ingerlést igényelnek a gyerkőcök. Ezért van babamasszázs, és ezért kell különösen sokat simogatni, csikizni, ölelgetni a gyerekeket. - Ma egyre gyakoribb a téri orientációs zavarok az iskolába kerülő gyerekeknél, ami különösen sok galibát tud okozni az írástanulásnál. Ez a problématerület adódik abból, hogy ma már jobban elmaradnak a közös háztartási tevékenységek, ahol térben kell tájékozódni, sok olyan utasítást kell követni, ahol térbeli tájékozódásban edződhetnének a kis felfedezők. Ezáltal pedig meg is tapasztalhatják mozgásuk irányát és erejét, ahogy (ki)keverik a tálból a tésztát, ahogy túl nagyot lendül jobbra-balra a felmosó, ahogy alul-felül borulnak az edények. Egyszerűbb és gyorsabb elvégezni a házimunkát, sütést-főzést alvásidőben, mint dupla időben, tripla energiával a gyerkőccel. Ha nem is mindig, de legalább a héten egyszer, ha biztosítunk erre neki lehetőséget, sokat teszünk azért, hogy a téri tájékozódás ne okozzon neki problémát. És ha tehetjük, menjünk minél többet a természetbe, ahol fára mászhat, szabadon futkározhat a fák között szlalomozva, és tanítsunk nekik minél több társas gyerekjátékot is.
- Az óvodás kor egyik legnagyobb feladata a szenzo-motoros integráció, azaz az a neurológiai folyamat, mely során teste és környezete ingereit megismeri a gyermek, és megtanulja, hogyan használja a testét ezekben a helyzetekben. Reggel az oviba menet a sok fény, illat, hang mint inger, amit megtapasztalhat a gyermek, ma egy dugóban buszra várva, vagy autóban ülve már nem a fejlődést támogatja. (A szenzo-motoros integráció zavara esetén az agy nem képes a beérkező ingereket megfelelően feldolgozni, és ezért a gyermek számára nehezebb lesz bármilyen tanulás is, amit nyilván megpróbál majd kompenzálni. Figyelmeztető jel tehát, ha az ovis lurkó nem tudja a helyzetnek megfelelően kezelni testét, túl vakmerő vagy éppen visszafogott). Mit lehet tenni a megfelelő összehangolás, azaz a megelőzés érdekében? Sok és változatos mozgás, ingergazdag környezet, szülői odafigyelés – a legtöbb, mi gyermekednek adható. A közös családi tevékenységek az élményen felül a nagy- és finommozgások fejlődését is támogatják.
- A szeriális gyengeséggel is egyre több gyerkőc küzd ma. Azaz az egymásutániság megértésének okozta nehézséget megelőzhetjük sok felolvasással, ahol a gyermeknek figyelnie kell, mi hogyan követi egymást a szövegben. Megérteni, hogy mi hogyan kapcsolódik össze, az ok-okozati, időbeli összefüggések az olvasóvá válásban meghatározóak. Az aktív zenéléssel, minél több hangszer megismerésével nemcsak a szerilaitás fejlődik, az ujjak is ügyesebbé válnak, és az idegrendszert is hatékonyan fejleszti.
- A szövegértési nehézségek leküzdhetetlen akadályként tornyosul a betűkkel ismerkedő kisdiáknak, így már egész kiskorban el kell kezdeni az olvasás örömének megismertetését a világra rácsodálkozó gyermekkel. Hisz ha egyszer a szavak tudóivá válik, a világ összes kincsét birtokolhatja a könyvek rejtette tudás által, amit egymaga megszerezhet majd. Addig is a sok felolvasás által a szavak egymásutáni sorozatából kell a gyereknek képeket kialakítania, ami a tulajdonképpeni alapja az olvasásnak. S így tanulja meg a gyermek, hogy a részletekből kell összerakja a képzetet. Ha kisgyerekkorban nem alakul ki a képzetalkotási képesség, akkor soha nem lesz olvasóvá a gyermek, mert soha nem ismeri meg ennek örömét.
Mit tehet tehát MA a tudatos szülő gyermekéért, hogy az iskolai sikereket és alkotó, produktív felnőtté válását megalapozza? Sok-sok odafigyelés és szeretet, rengeteg szabad mozgás a természetben, a közös tevékenységek öröme, és amikor csak lehet: felolvasás, mesemondás, beszélgetés. Sok kamaszkori virág is fakad majd ezekből a termékeny magokból. Mert végül az alkotó mégiscsak pihenhet majd …
Kovács Mónika