A magyarázatokról…

A minap telefonon meghosszabbítottam a könyvtári könyveimet. A könyvtáros jelezte, hogy a levelezőrendszer visszadobta a levelemet, mert biztosan tele van a postafiókom. Elmagyarázta, mit tegyek. Hallgattam, miközben azt láttam: „telítettség: 44%”.

Közben pedig arra gondoltam, hányszor vagyunk ezzel így másokkal, a gyerekeinkkel kapcsolatban. Vesszük a legkézenfekvőbb magyarázatokat, és értelmezünk. És várjuk az értelmezést már a gyerekektől is – miért sírsz, miért csak négyes a dolgozatod, miért így csináltad. Elvárjuk a magyarázatokat – általában a legkézenfekvőbbet, majd konkrét megoldást javasolunk.

Tulajdonképpen cserélgetjük a lencséinket,
de a teleszkópba magába bele se nézünk.

Tesszük ezt már zsigerből, és észre sem vesszük, ahogy ő is kialakítja automatikus reakcióit. Azt hisszük segítünk neki, pedig azzal, hogy irányítunk, elveszítjük az iránymutatás lehetőségét. Ugyan ez iránymutatás is feltételezi, hogy hisszük magunkról, MI tudunk (működő) megoldásokat, mégis hagy legalább némi teret a konstruktivitásnak. Mit tegyünk hát? Talán vannak dolgok, amelyek esetében nem a magyarázat a legfontosabb, nem a problématudatosság, hanem az előretekintő megoldás. Vannak helyzetek, melyek utólagos magyarázata nem éri meg a befektetett energiát, a megoldási stratégiák megtalálása annál inkább. Mi kell ehhez?

Kérdezni – kész magyarázat helyett.
Kék lencse – és belenézni a teleszkópba.

A megoldási stratégiákra fókuszálni, ahelyett, hogy a biztos válasz tudatának árnyképét keresgélnénk, helyette inkább figyelni és kérdezni. A magyarázat értelmezés. Az értelmezés iránykijelölés. Az iránykijelölés konkrét stratégiát involvál.

Tényeket közöljünk. Kérdezzünk. Alkalmazzuk a Figyelj jól technikát, halljuk meg a szavak mögötti jelentést, irányítsuk a teleszkópot a megoldásra – a probléma helyett. Ez a kék lencse. A stratégiai gondolkodás. A kreatív problémamegoldás lehetősége.

És akkor ez hogyan is kapcsolódik ehhez a bizonyos telefonos könyvhosszabbításhoz? És vajon hajnali négykor  kell a magyarázatokon  gondolkodni…? Vagy talán erre is van magyarázat…?