„Hagyjuk, hogy kérdezzenek a gyerekek! A kérdezés a kíváncsiság jele, ami a tudásszomjból fakad. A gyerekek kérdéseiből jobban kiderül, mit tudnak, mint ha csak arra válaszolnak, amit mi kérdezünk.” Hogyan vált néhány hónap alatt a lapbook életünk részévé?
És egyáltalán miért is készítünk mindenből mindig lapbookot?
Nagyobbik lányunk hihetetlen tudásvággyal van megáldva, mindig kérdez, mindent megfigyel. Többször kaptunk már olyan visszajelzést, hogy „lassabb”, mint a többiek az óvodában, álmodozik,nem figyel. Ilyenkor leginkább a hajamat tudnám tépni. Milyen sok címkét felragaszthat már idejekorán is magára az emberlánya. Egészen egyszerűen csak arról van szó, hogy egy szuperérzékeny gyerek, aki mindent megfigyel, mindent meg akar érteni, és valamilyen rendszerben elhelyezni. A szuperérzékenység alkati adottság, és körülbelül az emberek 20%-ára jellemző. Ők azok, akiket a lassabb felfogású címkék mellett a félénk, visszahúzódó matricákkal is igen gyakran megkínálnak. Mindössze arról van szó, hogy nekik minden szűrőn át kell futtatniuk az ingereket, minden szempontból meg kell vizsgálniuk: mi, mire, miért használható.
Mire minden szűrőn megvizsgálja az ingereket, sok idő, és sokszor bizony ő maga is túlingerlődik. Ha pedig túlingerlődik, kiborul. Így persze könnyen pályázhat a hisztis díjra is.
A szuperérzékeny gyerekeknek ezért egy remek lehetőség az információk feldolgozására és rendszerezésére. Hisz lehetőséget biztosít a több szempontból történő vizsgálódásra, az aprólékos, elmélyült munkára, ami ennek a bonyolult feldolgozási folyamatnak a velejárója, és az elvonulás is megoldható, hisz egy kis alkotósarok csak az ő birodalma, ahol megóvhatja magát a túlingerlődéstől.
Aztán a végén, mikor elkészült egy lapbook, ami sok-sok szempontból körbejár egy témát, és rengeteg információ rendszerezésével bővítette a tapasztalatokat, felszínre hoz eddig nem is sejtett kérdéseket, hiányokat a tudáspajzson: ekkor választ várnak, hogy mikor élt az első dínó, milyen az élet a Holdon, ki lesz az utolsó ember. Végtére is „a gyerekek kérdéseiből jobban kiderül, mit tudnak, mint ha csak arra válaszolnak, amit mi kérdezünk”…
Idézet: dr. Gyarmathy Éva