A dicséret, legyen az bármilyen, az a fontos, hogy adják és az a jó, ha kapjuk. A dicséret elismerése a személyünknek és a tevékenységünknek. A dicséret, mások visszajelzése meghatározza az ember önértékelését – a saját értékrend és az elvégzett feladatok mellett. Mit ad a szülő gyermekének, ha valóban elismer a dicsérő szavakkal?

Mindazzal, amit gyermekünk viselkedésében pozitívan megerősítünk, az énképének, önbecsülésének alapköveit rakjuk le. Kisgyermekkorban minden az önállóság felé tett lépést nagy örömmel és sok dicsérettel fogadunk, idővel az elvárások növekedésével ez megváltozik.

 A dicséret, ha nem valódi teljesítménynek szól, vagy nem a feltétel nélküli elfogadás megnyilvánulása, az ellenkező hatást váltja ki a másik félből a legjobb szándékok ellenére is. Ilyenkor legbelül érezzük ugyanis, ez inkább dicsérő szavakba burkolt általánosság, nem pedig őszinte elismerés. Elvégzünk egy rutinfeladatot, amit a férjünk nagyszerű teljesítményként értékel. Valószínűleg gondolkodóba ejt minket ez a megnyilvánulás. Mivel ha mások valami általunk csekély erőfeszítést igénylő cselekvésünket magasztalják, bekapcsol a vészjelző: kételkedünk a dicséret őszinteségében, vagy akár azonnali elhárításhoz is vezethet, még ijesztőnek is érezhetjük, vagy még az is előfordulhat, hogy valami hátsó szándékot feltételezhetünk a dicsérő szavak mögött. Ilyenkor komoly kommunikációs szakadék tátong a két fél között, szülő-gyerek viszonylatban pedig ezt feloldani, ideális esetben megelőzni, tudatos szülői hozzáállást kíván.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

A gyermekünk leteszi elénk a rajzát, és a véleményünkre kíváncsi. Milyen szavak  jutnak először eszünkbe? Remek, nagyszerű, szép, csodás, ügyes vagy… Vagy valami hasonló? És hiába a dicséret, mégsem látjuk gyermekünk arcán a büszkeséget? Ennek oka, hogy bármennyire is igyekszünk magasztalni az adott alkotást, ezek a visszajelzések nem az adott tevékenység elismerésére irányulnak, hanem a produktum minősítései. Ha azt ismerjük el a rajzban, hogy arányosan rajzolta mega házat, vagy hogy milyen érdekes színeket használt a kép elkészítésénél, már a leíró, valóban célt érő dicséret technikáját alkalmazzuk. .

A jó dicséret nem minősít, vagy értékel.  Amennyiben leírtuk, amit látunk, és azt, hogy ezt milyen nagyra értékeljük, gyermekünk levonja a következtetést, és megdicséri önmagát is, így építi saját önértékelését is. „Remek megfigyelő vagyok, jól megrajzoltam a házat.”, „Jól használom a színeket, érdekes képet alkottam.”

A gyermek számára 9-10 éves korig a szülő az elsődleges referenciacsoport, így a valódi teljesítményt elismerő visszajelzés különös kincsnek számít neki.

A dicséret jellemzően a teljesítményre irányul, annak elismerése, hogy fontos és értékes az általad létrehozott. Annak elismerése az évek múltával még kevésbé kap szerepet, hogy mindössze azt visszajelezzük a másiknak, fontos nekünk, csak úgy önmagáért. Teljesítménycentrikus világunkban különösen fontos megállni, visszajelezni a másiknak, fontos nekünk, szebbé teszi a mindennapjainkat. Egy mosoly, egy ölelés, egy apró meglepetés pont elég…  Ha ismerjük a másik szeretetnyelvét, igazán könnyű dolgunk lesz…

Szörnyszülinap lapbook – ismerjük meg egymás szeretetnyelvét