Milyen irányelvek határozzák meg a ma iskoláját a pszichés problémáktól mentes gyerekek oktatása kapcsán? Mi a ráció az integrációban? Hogyan fésülhetőek össze a szálak a különböző társszakmák között?
Ezen kérdésekre keresett választ a Magyar Gyermek- és Ifjúságpszichiátia és Társszakmák Társaságának 39. kongresszusa – Játék határokkal címmel.
A kongresszus témájának választott lelki egészség és oktatás kapcsolata rendkívül sokrétű és bonyolult. Jelenti egyrészt a pszichés problémáktól mentes gyermekek oktatással kapcsolatos pozitív és negatív tapasztalatait, az iskolai beilleszkedés nehézségeit, másrészt a kiemelkedően tehetséges gyermekek speciális gondozását vagy a teljesítmény vagy a teljesítménykényszer szerepét a gyermekek lelki egyensúlyában. A jobb jegyekért való versengés, az otthoni és az iskolai elvárásoknak való megfelelni akarás különböző lelki zavarokat idézhet elő. A mindennapos testnevelés és a sport pozitív hatása a testi-lelki egészségre egyértelmű, azonban a szervezési nehézségek akadályt jelenthetnek a megfelelő eredmény elérésében.
A pszichés zavarokkal küzdő gyermekek oktatása azonban újabb nehéz feladat elé állítja a pedagógusokat és szoros együttműködést igényel az egészségügyi szakemberekkel. A hiperaktív vagy magatartászavaros gyermek tanítása egy átlagos létszámú osztályban kihívást jelent a pedagógus számára.
Az autizmussal élő fiatalok egy része a normál iskolai rendszerben jól tud tanulni, más részének viszont speciális oktatásra van szüksége. A közösségbe való beilleszkedés megsegítése szintén közös feladata a gyermekkel foglalkozó szakembereknek. Ezeknek a gyermekeknek az integrált vagy szegregált intézményben való oktatása hosszú múltra tekintő vitatéma.
A játék határokkal cím arra hívja fel a figyelmet, hogy egyáltalán nem mindegy, milyen közegben és hogyan oktatják a gyermekeket, legyenek lelkileg egészségesek vagy betegek.
„Ahol untatnak, onnan menekülj!” – idézte fel Mérei Ferenc szavait a kongresszust nyitó Gyerekek és iskolák előadásában Vekerdy Tamás. Abban egyetértettek a szakemberek, hogy a tantervközpontú oktatási rendszerben a rendkívül különböző képességstruktúrájú gyerekek tanítása, az érdeklődésüknek megfelelő aktív foglalkoztatásuk, erősségek szerinti feladatvégzés új szemléletet kíván a pedagógusoktól is. Ennek szellemében az Európai Képesítési Keretrendszer főiskolai bevezetése elősegíti, hogy a következő pedagógus-nemzedék új irányok mentén alakítsa az oktató-nevelő munkához való hozzáállását. Ily módon a készségek elsajátításának eredményeit értékelő rendszer, ahol a tanulási eredmények megfogalmazása és tudatosítása eredményesebbé teszi a tanulási folyamatot. Tekintve, hogy a tanítás helyett egyre inkább a tanulás folyamatára helyezendő a hangsúly a konstruktív pedagógia elvei alapján, hisz a gyerekek egyéni értelmezői kereteihez igazított „kínálat” teszi lehetővé a valódi tudás létrejöttét az ismeretek puszta reprodukálása helyett. Gyakorlati példákkal is alátámasztva az „öröm nélkül nincs tanulás” kezdőgondolatot az alkotó tanulás élményének változatos eszközökkel biztosító módszertan zárta az oktatási szekciót, kulcsot adva a heterogén tanulói csoportokhoz.
Nyomozónaplótól a portfólióig – Az alkotó tanulás élménye önállóan és csoportban
Kovács Mónika előadásának absztraktja →
A Kongresszus ismertetője ITT megtekinthető.