„A magyar iskola halott, és egyre több kárt okoz” – vallja dr. Gyarmathy Éva pszichológus, aki a hazai tehetségtámogatás meghatározó alakja. Az iskolarendszeren változtatni nem tudunk, mit tehet mégis a szülő, hogy tehetséges gyermeke alkotó, produktív felnőtté váljon?
l
„A magyar iskola halott, és egyre több kárt okoz” – ezzel a címmel jelentette meg interjúját a hvg.hu: „Minden szülő azt gondolja, hogy az ő gyereke különlegesebb, mint a többi. Ez így is van, de nem mindenki tehetség, és nem is mindenki akar az lenni. Ha mégis az, könnyen rossz irányba nyomhatja a szülő, a pedagógus vagy a média. A tanárok és a tanítási rendszer lehetőségeiről és hibáiról, a felgyorsult világba születettekről, a digitális bennszülöttekről és az őket sokszor alig értő generációról, a digitális bevándorlókról is kérdezte Gyarmathy Éva pszichológust a hvg.hu.
Egy mindenki által megszívlelendő gondolat:
Mit tehet akkor a szülő?
„A legbiztosabb, ha minél többet vagyunk a gyerekkel. Őt ugyanis az szocializálja, akivel a legtöbb időt eltölti. Minél kisebb a gyerek, annál fontosabb az együttlét, később viszont bele kell helyezni a szélesebb valóságba. Nem kell például kiválogatott osztályba tenni, mert attól nem fogja megtanulni, hogyan működik a világ. Továbbá én nem hagynám bent egész nap az iskolában. Délután legyenek együtt, foglalkozzon vele, adjon mintát a szülő vagy nagyszülő. Irányítsa, hogy minél gazdagabban töltse ki az idejét: mozgással, művészettel, stratégiai játékokkal. De ne azért járjon edzésre, hogy élsportoló legyen: a tevékenység a lényeg. Vegyenek a lakásba egy pingpongasztalt, mint a Szeleburdi családban. A művészet sem úri huncutság: segít összerakni a gyerek fejében a világot. A gyerek behozhatatlan szellemi előnyre tesz szert a stratégiai játékokkal, ami lehet akár rabló römi is, amit együtt játszik a család.”
A teljes interjú ITT olvasható.