Gyakorló magyartanárként gyakran szembesülök azzal, milyen kihívást jelent a legtöbb diáknak az, hogy gondolatait írásban fogalmazza meg. Írni, jól írni mindössze a kiemelkedő verbális intelligenciával rendelkezők képesek? Mit nyerhetünk az íráskészség fejlesztésével?
„Az írás annyit tesz, mint magunkat olvasni.”
Max Frisch
Az írás, gondolatok összekapcsolása és írásban való rögzítése, öröklötten magunkkal hozott lehetőség, ami gyakorlás révén készséggé alakítható. A készség olyan folyamat eredményeként alakul ki, mely során bizonyos lépéseket begyakorolva egy idő után a tevékenység automatikussá válik. Aki tehát begyakorolja az írásbeli produktumok létrehozásának lépéseit, előbb-utóbb az írástevékenységben rutinossá válva, képes lesz gondolatait írásban megfogalmazni – adott cél érdekében.
A cél minden esetben kulcsfontosságú. Örök probléma, hogy a kötelező, értelmetlennek tűnő feladatok elvégzésére eleve nehezen veszi rá magát az ember. Amennyiben sikerül a képességekhez illő kihívást létrehozni egy írásproduktum létrehozása kapcsán, még abban az esetben is örömteli folyamat lehet az írás, ha nem ez a fő érdeklődési területe valakinek.
Az írás és az olvasás a konstruktivista megközelítés szerint egymást támogató folyamat. Az olvasottság által pallérozott szókincs eszközöket ad a gondolatok szavakba öntéséhez, még a kutatások szerint a jobban író diákok jobb olvasók lesznek, és többet is olvasnak, mint az e téren kevéssé aktív társaik. A kettő kölcsönhatásának magyarázata abban rejlik, hogy mind az olvasás, mind az írásbeli szövegalkotás jelentésteremtő folyamat, mely során a tudásháló elemeinek aktivizálása, a gondolatok összerendezése, a releváns kérdések megfogalmazása, összefüggések kialakítása összetett folyamat.
Az írásbeli szövegalkotásnál több szint határozható meg a bloom-i taxonómiáknak megfelelően:
A leggyakrabban a tudásdemonstráló szerepet tölti be az iskolai szövegalkotási folyamat, így a magasabb szintek edzésére igen kevés lehetőség mutatkozik.
Az írásgyakorlatok, az analízis, szintézis, értékelés szintjein való jártasság kialakítása segíti a képesség készséggé válását.
„Aki beszélni tud, az még nem tud írni,
aki azonban írni tud, az gondolatait, érzéseit beszédben is megfelelő módon közölni tudja.”
(Lénárd Ferenc)
A szövegalkotás legmagasabb szintjén így más a tudás átrendezése, újraalkotása történik meg, ami generálja a további ötletek megszületését, összefüggések átlátását, reflexió megfogalmazását. Javasolt így – öncélúan, a laterális gondolkodás aktivizálásával – minél több íráspróba során útnak indulni, és a gondolatokat szóköntösbe öltöztetni.
Kovács Mónika
kép: pixabay