Mi a tehetség? Vajon valóban utat talál-e magának, ahogy mondják, vagy szükség van a gondozására? Mit tehet ennek érdekében a gyerek, a szülő és a pedagógus? Többek között ezekre az izgalmas kérdésekre keres választ a Tehetséges gyerekek című könyv, amelyben az Egyesült Államokban dolgozó Csíkszentmihályi Mihály kamaszok körében végzett kutatási eredményeit foglalta össze.
– Várjanak el sokat a szülők a gyerekeiktől, de fontos a támogató háttér is! Ha mindkettő jelen van, a gyerekek kinyílnak, mint a virágok. Ha csak az elvárás van jelen, az iskola ugyan jól megy, ám a gyerek élete nem jól halad. Ha meg csak támogatás van elvárás nélkül, lehet, hogy a gyerek boldog, de nincs belső motivációja – fogalmazott a kaliforniai Clermontban élő 76 éves tudós.
A Nyitott Könyvműhely gondozásában napvilágot látott munka a Flow az iskolában alcímet kapta. Csíkszentmihályi neve az elmúlt évtizedekben szorosan összeforrt a flow fogalmával, az ezzel kapcsolatos kutatásain keresztül. “Flow-állapotot akkor él át az ember – írja a Tehetséges gyerekekben -, amikor valamilyen tevékenységbe úgy belefeledkezik, hogy nem érzékeli az idő múlását, nem érez fáradságot, és minden mással megszűnik a kapcsolat, csak magával a tevékenységgel van elfoglalva”.
“Az állapot feltétele, hogy a tevékenységnek világos legyen a célja, és gyors, egyértelmű visszajelzéssel járjon. Az iskolában azonban sokszor nincsenek világos célok és jó darabig eltart, amíg kiderülhet, hogy mennyire jó egy gyerek abban, amit csinál” – mutatott rá a szakember.
A szerző szerint a flow kapcsolatban van a tehetség fejlesz- tésével, mert flow-élmény rendszerint akkor tud kialakulni, amikor az ember olyan feladattal áll szemben, amely éppen megfelel a képességeinek, vagy csak kevéssel kíván többet.
Csíkszentmihályi – aki a tehetséget inkább fejlődési folyamatként fogja fel, mint adottságként – kutatócsoportjával kétszáz, különböző tantárgyakban tehetséget mutató, jó körülmények között élő chicagói középiskolás életét követte nyomon a gimnázium első évétől az utolsóig, és azt vizsgálta, vajon egy részük miért képes fejleszteni tehetségét, másik részük pedig miért adja fel. A kérdésre azért kereste a válasz, mert mint leszögezte: az emberi értékek megőrzése szempontjából az egyik legfontosabb teendő a tehetség fejlesztése.
A pszichológiaprofesszor három ismérv – a személyes tulajdonságok, a kulturális elvárás, valamint a társadalmi elismerés és támogatás – alapján határozta meg könyvében a tehetséget. Példája szerint egy matematikai tehetségből csak akkor válik matematikus, ha meg tud felelni a tudományág elvárásainak – a matematika nyelvén fejezi ki gondolatait -, és tehetségét elismerik.
A tehetség elismerésének és támogatásának jelentőségét a reneszánsz művészet kialakulásával illusztrálta, amely – mint megfogalmazta – “nem annak volt köszönhető, hogy Itáliában akkoriban hirtelen egy genetikai véletlen folytán sok gyerek született kivételes képzőművészeti tehetséggel, hanem annak, hogy rendkívüli támogatásban részesítették a képzőművészetet”.
A tehetség kibontakoztatásához feltételként a jó családi és iskolai környezet hatására megszerezhető tudást, a megfelelő motivációt és az összpontosításhoz szükséges fegyelmet sorolta fel munkájában.
Azzal kapcsolatban pedig, hogy a szülőknek tehetségesnek kell-e lenniükahhoz, hogy tehetséges gyereket neveljenek, barátja, Itzhak Perlman világhírű hegedűművész példáját hozta fel. Az izraeli művész szülei nem voltak zenészek, mégis nagyon korán észrevették fiuk érdeklődését a rádióból hangzó zene iránt. Bár Perlman gyermekkori betegség következtében mozgássérültté vált, tehetsége kitartó fejlesztése révén virtuóz hegedűs lett belőle.
Csíkszentmihályi könyvének végső konklúziójaként leszögezte, hogy “a tehetség fejlesztése csak úgy lehet sikeres, ha tökéletes élményt nyújt”. Ugyanis ez szíthatja azt a belső motivációt a gyerekben, amely erősíti és fenntartja kitartását tehetsége fejlesztésében. A kutatás szerint ugyanakkor a belső motiváció elvesztése szoros kapcsolatban áll azzal, hogy a kamasz feladja tehetsége fejlesztését.
Forrás: MTI