Hogyan alakítható ki az asszertív magatartás?

Asszertivitás, azaz hogyan érvényesíthetőek a saját jogok a másik érdekeinek megsértése nélkül? Akkor most oda kell adni a vödröt a másiknak vagy sem?

Egy 2-3 éves gyereknél teljesen normális, ha nem akarja odaadni akár azt a játékot sem, amivel ő éppen nem játszik. Vekerdy Tamás egy interjújában azt a példát hozza, hogy felnőttként sem szívesen adjuk oda az autónkat idegeneknek még akkor sem, ha éppen nem használjuk.

És ez meddig rendben lévő? Iskolás korra a gyerekek képessé válnak a közös játékra, a játékszerek egymás közötti megosztására. A szervezett, kiscsoportos játékokat kedvelik, ugyanakkor hajlamosak még a szabályokat az adott helyzethez igazítani. Erre a korra el kell jutniuk oda, hogy egymástól elkérjék a játékokat, és udvarias kérésre oda is adják. Ez az asszertív viselkedés.

„Az asszertív attitűd önelfogadást és mások elfogadását, reális önértékelést, mások és önmagunk tiszteletét jelenti. Viselkedésben az asszertivitás felelősségvállalásban, saját érdekeink közvetítésében és mások érdekeinek figyelembevételében mutatkozik meg.” Dr. Gyarmathy Éva

Mi nem asszertív viselkedés? Amikor a nagyovis-iskolás gyerek kérés nélkül elveszi a másiktól a játékot, vagy ő soha semmit nem ad oda, vagy ha valaki nem meri kérni a másiktól.

Az állatok sztereotípiáit használhatjuk ezeknek a megnyilvánulási módoknak a megismertetésére iskola előtt álló vagy kisiskolás gyermekünknél, hogy megkönnyítsük az új közösségbe való beilleszkedést.

Részlet Kovács Mónika Gyerekjáték a tanulás könyvéből:

Hogyan alakítható ki az asszertív magatartás?

Az asszertivitásra, a saját határok védelmére és mások jogainak tiszteletben tartására felhívhatjuk a gyerek figyelmét az alábbi történettel:

Az állat-játszótéren 4 kölyök játszik. A kiskutya csak a saját játékára figyel. Ha valamire szüksége van, elkéri a másiktól, vagy kivárja, amíg a másik befejezi a játékot. Ha éppen nem játszik vele, odaadja a másiknak. Azt viszont nem engedi, hogy elvegyék tőle azt, amivel éppen játszik, ha kell, megvédi magát. A kiselefánt mindig azzal szeretne játszani, amivel a másik. De ha szépen szólnak neki, akkor meg tudja várni, amíg megkapja azt. És szívesen oda is adja a saját játékait, ha kérik tőle. A farkaskölyök viszont mindig elveszi a másik játékát, lelöki a többieket a csúszdán, kineveti azt, aki elesik, mindig azon töri a fejét, hogy másokat hogyan tréfálhatna meg, és persze nem is adja oda a saját játékait másoknak. Sokan félnek is tőle. Főleg a nyuszika, aki mindig megijed tőle, és inkább félénken elbújik, csak ne bántsa őt senki. A kis nyuszi emiatt azzal a játékkal sem mer néha játszani, amelyik éppen nem kell senkinek.

Gyakorlat: Beszélgessenek a történetről, majd rajzoljanak egy A/4-es lapra négy kört, mindegyik körbe rajzolják vagy nyomdázzák bele az állatkölyköket. Ezen a körön belül vannak a saját játékaik, rajzolják meg szaggatott vonallal, hogyan védi meg játékait a házőrző kutya, a félénk nyuszi, a támadó farkas, és az elefánt, aki észre sem veszi magát.

asszertivitas_gyerekjatek a tanulas

Az így elkészült képet jól látható helyre helyezzék is el. A különböző magatartásokról beszélgetve figyeljék meg a játszótéren a kisgyerekek viselkedését, ki hogyan reagál mások közeledésére. Mindig beszéljék meg, hogy a határait védő, és másokkal is barátságos kutya asszertivitása hogyan valósítható meg bizonyos helyzetekben. És mindenképpen hívja fel gyermeke figyelmét, hogy bizony többféle kutyatípus is van. Készítsenek korongokat az állatok képeivel, és játsszanak el helyzeteket, a gyerek lehetőleg bújjon bele minden állat bőrébe.5 Próbálják ki felnőtt-gyerek viszonylatban is. Remek lehetőség annak tudatosítására, hogy a tanárral szemben is lehet asszertív a diák.”

(folytatjuk)