„Hogyan alapozható meg az iskolai siker, és hogyan lesz érték az élethosszig tartó tanulás?” Ez a kérdés minden szülőt foglalkoztat, az iskolakezdés közeledtével igen aktuális is. Készítsük a gyereket az iskolára, ha igen, hogyan, kell egyáltalán vele tanulni? Lehet játék a tanulás, ha igen, hogyan?
A Babamama.info interjúja Kovács Mónikával, a Gyerekjáték a tanulás könyvek szerzőjével, a Módszerkocka kidolgozójával, családi mediátorral arról, hogyan lehet sikeres az iskolakezdés.
w
Babamama.info: Szülőként mi a legfontosabb teendőnk az iskolakezdés kapcsán?
Kovács Mónika: A feltétlen támogatás, az érzelmi biztonság megteremtése. Sok változást kell most megélnie, és az újdonság izgalmán túl a legtöbb gyerekben ott motoszkálnak a kétségek, kételyek is. Ebben a korban még különösen fontos számukra, hogy az állandóság is biztosítva legyen – erre pedig az otthon a legjobb terep. Ekkor még a szülő a meghatározó számára, használjuk is ezt ki, mert 9 éves kor körül átveszik ezt a szerepet a kortársak, és ők lesznek számukra a véleményadó-értékformáló referenciaszemélyek. Most még a szülői odafigyelés mindennél fontosabb számukra, ezáltal érzik fontosnak és értékesnek magukat. Értékeljük a próbálkozásait, ismerjük el a teljesítményét.
Babamama.info: Az egyik legnagyobb változás, hogy immár teljesítménycentrikus elvárásoknak kell megfelelniük, ahogy azt a Gyerekjáték a tanulás I. részében is olvasható. Erre fel lehet készíteni a gyerekeket?
Kovács Mónika: Igen! Félreértés ne essék: nem azzal, hogy már óvodásként a sok-sok külön foglalkozással már eleve teljesítménykényszerbe hozzuk. A teljesítmény elvárása, az alakuló feladattudat még új a gyerekek számára, építsünk hát az erősségére: hiszen él benne a tanulás és alkotás vágya, segítsünk ezt megőrizni neki. Tőlünk, szülőktől függ, hogy áttérünk-e a mézesmadzag-ostor külső motivációra, vagy segítünk neki megőrizni a belső motivációját. Ehhez például nagyon szeretik a gyerekek TACS-ot, a sast, aki tudja-akarja-csinálja. Ott repked már sok ovis szobájában, így mire az iskolára kerül a sor, képesek továbbra is “szabadon szárnyalni”.
Babamama.info: Ez is arra példa, ahogy dr. Gyarmathy Éva írja ajánlójában, hogy „tevékenységgel megoldani a problémát”? Sok hasznos gyakorlat van a könyvben, hogyan lehet az iskola újdonságait „feldolgozni”. Ezek azonban inkább az érzelmi oldalra fókuszálnak, nem klasszikus értelemben vett tanulási technikák.
Kovács Mónika: Igen, mert a tanulás az akaraton múlik. Ha valaki nem akar tanulni, nincs csodamódszer, amivel a fejébe varázsolhatná úgy az ismereteket, hogy azok alkalmazható tudássá váljanak. Magolással ugyan megtömhető az agy információkkal, de azzal nem sokra fog menni, használhatatlan lesz. Az akaratot időnként olyan félelmek kötik gúzsba, amit egy 6-7 éves gyerek még nem tud megfogalmazni. Ezért különösen fontos, hogy a szülő segítse feldolgozni ezeket a különböző érzelem-bogozgató gyakorlatokkal. Ugyanis a kudarc érzete természetes velejárója az iskolás kornak. Így az igazi feladat megtanítani a gyereket a kudarc kezelésére, azaz a kompetencia-érzet megalapozása, a reális célkitűzés elsajátítása, a teljesítményértékelés rugalmassága.
Babamama.info: És akkor hogyan tanulnak meg tanulni a gyerekek? Kell már ovisként készíteni erre?
Kovács Mónika: A gyerekek tudnak tanulni, él bennük a kíváncsiság és a felfedezővágy. És igen, már ovisként érdemes ezekre építeni. Ha a játékospolcon helyet kap például a Módszerkocka, a közös alkotó tevékenység során eszerint választunk elfoglaltságot, természetes lesz számára, hogy később az évszámok vagy a kémialecke tanulásánál is ezt alkalmazza. Módszerkockával az 5-10 éveseknek 120 gyakorlatot kínálunk a játékos tanulásra, még a 10-18 éves korosztály 99 utat választhat, hogy minél hatékonyabb legyen az iskolai felkészülése a szabálytanulástól a szövegalkotásig.
Babamama.info: És ha valaki nem csak az iskolai elvárásoknak akar megfelelni, hanem tényleg tanulni szeretne, nekik is hasznos a Módszerkocka?
Kovács Mónika: Aki már annyira nyitott, hogy próbálkozzon, letérjen a kitaposott ösvényekről, és „játsszon” az anyaggal, már „gondolkodni tanul”. Az iskolában az ösztönös felfedezésvágyra sokszor nincs idő, hisz túl nagy az anyag, és mivel egyre különbözőbb felkészültséggel érkeznek a gyerekek a tudás házába, szinte lehetetlenség is mindenki számára használható tudást átadni. Mert az iskola a tudást átadja, nem a személyes tudáskonstrukciók kialakítására fókuszál. Pedig a tudásépítés olyan, mint a puzzle-játék: a már meglévő részekhez igazítjuk az új elemeket. Elhatározás kell, hogy hozzákezdjünk, kitartás, hogy befejezzük. A Módszerkocka hívókártyáival a puzzle-játék módjára építhető az új információ a már meglévő tudásrendszerbe. 48 gondolathívogató kártya, amit 5 éves kortól használhatunk, felső korhatár nincs, mert ha szokásunkká vált, később is magunknál tartjuk. Én például írás közben is használom, ha egy lépésnél elakadok, egy új irányra van szükségem. Az új ötletek a gondolkodás alappillérei. Új ötletekre van szükségünk a problémamegoldásban, az alkotásban, ahhoz hogy valamit jobbá tegyünk, vagy éppen hogy egyszerűsítsünk. Meg kell tanulni tudatosan használni az ötleteinket, ebben segít a Módszerkocka. A leghatékonyabb tanulási forma a kérdezés, így a hívókártyákkal az olvasónapló is olvasmányélményen alapul, a kreatív írás bővíti a kommunikációs eszköztárat, az érzelemnaplóval fejlődik az érzelmi intelligencia.
Babamama.info: Igazi “csodakocka”?
Kovács Mónika: Igen! “Csodakocka itt pörög a fejemben, / hisz tanulni tudok minden helyzetemben.”
A kisgyerekkor rácsodálkozása a világra, a mire vagyok képes próbálkozásai, a minden megismerésének, megtapasztalásának késztetése átmenthető az iskoláskorba is, hogy az iskolakezdés utáni tanulás éppúgy flow-élmény legyen, mint az azt megelőző időszak.
Forrás: dunakeszi.babamama.info