Hol van a határ a túlféltés és a biztonság megteremtése között? Mivel segít a szülő a gyerekének, ha minél több magánórára elviszi, vagy ha hagyja a maga útját járni? A helikopter-szülő a gyerek érdekében mindent megtesz, és tőle is csak ezt fogadja el.
Jean Liedloff pszichoterapeuta munkásságából merítve arra mutattak rá, hogy – egy közel fél évszázados folyamat eredményeként – napjainkra sok gyerek a szülei foglya, és persze szüleik is az ő rabjaik. A teória szerint a túlféltő, túlellenőrző, gyerekeik felett felnőtt korukig helikopterként köröző szülők utódai önállótlanok lesznek, elvesztik természetes túlélési ösztöneiket. És mivel ilyenné válnak, a szülők kénytelenek róluk állandóan gondoskodni.
A túlféltő szülő és gyereke között nem alakul ki bizalom, egymás foglyai lesznek. És ördögi körként nehéz ebből kiszabadulni. Ha a gyerek azt tapasztalja, hogy a szülei nem bíznak benne, mert állandóan a nyomában vannak, veszélyesnek tartják a környezetét, hisz mindent gyerek-biztossá szerelnek fel, állandóan ők maguk is félnek a külvilág támadásaitól – emberi vagy természeti tényezőktől, az most talán mindegy is, már így sincs sok esélye arra, hogy ő maga ne állandóan a külvilágtól rettegjen. Miközben a legnagyobb ellenségét önmagában dédelgeti: az inkompetencia érzését.
“Jean Liedloff nem karosszék-tudós volt, aki a levegőből szedné az elméletét. Többször, több évet töltött dél-amerikai őserdőkben, ahol indián törzseket tanulmányozott, és itt tette értékes megfigyeléseit az anya-gyerek kapcsolatról. Megfigyelt asszonyokat, akiknek veszélyes utakon, mérgező növények és vadállatok fenyegetésében kellett vizet hordaniuk a törzs számára. Számukra természetes volt, hogy az utánuk tipegő gyerekeik szorgosan követik őket, eszük ágában sem volt hátraforogni miattuk. Bíztak a csemetéikben és abban, hogy ők azt igyekeznek tenni, ami nekik jó. Igyekeznek életben maradni. És tanulnak a tapasztalatokból.” (H.O.M.E. magazin)
A civilizáció tapasztalatai
Ma nemcsak a gyerek biztonsága miatti túlféltés leselkedik veszélyként a civilizált világ gyermekeire. Az egyre elharapózó versenyszellem is új kihívásokat teremt, így a gyermekének biztos jövőt remélő szülő propellerei hasítják a levegőt a nemes célok eszméjének kerozinját túlhevítve.
„A helikopter-szülők hajlamosak túl magas mércét állítani, magánórák és programok tömkelegébe hajszolva gyermeküket. Az együtt töltött minőségi idő azonban többet ér bármely különóránál, és a tevékenységekben átélt öröm sokkal fontosabb kritérium, mint a valamihez viszonyított eredmény. A helikopter szülők által “kitermelt” bumeráng-gyerekek gyakran nem tudnak leválni édesanyjukról és édesapjukról, felnőttként is gyakran visszatérnek a jó meleg családi fészekbe, ahol elvárják a gondoskodást. Önállótlanok lesznek, és elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket.” (Kádár Annamária)
„Jót s jól, ebben áll a nagy titok.”
A helikopter-szülő jellemzően ritkábban mesél, mert elavult, gyerekes dolgok helyett “komolyabb” tevékenységekre fordítja a kicentizett közös időt. Számukra a magyarázat egyértelmű és logikus: “A mesélés teljesen felesleges időpocsékolás, míg ha a gyermekével minden este megtanul öt angol szót, annak sokkal több hasznát veszi majd az életben.”
A helikopter szülő jellemzően saját értékeit erőlteti rá gyermekére, határozott elképzelései vannak utóda képességeiről és lehetőségeiről, és tudja, mit kell tennie ennek érdekében. Miben áll a nagy titok? Néha elég lenne csak csendben figyelni, hallgatni, elfogadni. Ez sokszor bizony nehezebb, mint egy kész sablont ráhúzni a gyerekre. Az esetek legnagyobb részében a helikopter-szülők saját gyengeségeiket, meg nem valósított vágyaik potenciális lehetőségeit ismerik fel gyermekükben, és lehető legjobb szándékkal vezérelve segíteni akarnak neki, hogy azzá válhasson, akinek ők szeretnék. Mennyivel többet ad az a szülő, aki abban támogatja gyermekét, hogy azzá váljon, aki valóban lehetne. Ön jót vagy jól akarja csinálni?
Elég jó szülő az, akik úgy akar jót a gyermekének, hogy közben mindössze támogatja tehetsége szisztematikus kibontakoztatásában – elfogadva erősségeit és gyengeségeit.
A sárkányok néha megszelídülnek, vajon a helikopter szülők is?
Kép: Jan von Holleben, www.realsimple.com