Hajtás a bizonyítványért, a jobb jegyért, hogy aztán a végén a papírt lobogtatva elmondhassuk: igen, megcsináltuk. A bizonyítvány (által) megpecsételve. Valójában mit jelentenek a jegyek? Miben számít igazán?
Diákként, szülőként és tanárként is tudom, mit jelent a bizonyítvány. Diákként még a harmadik államvizsgám előtt is produkáltam a vizsgaláz tüneteit, hogy nekem bizonyítanom kell, jól kell szerepelnem, mit fog rólam gondolni a prof, ha pont az ő kérdésére nem tudom a választ. Most így visszagondolva, ez talán a második államvizsgám maradványtünete, mert akkor tényleg nem tudtam válaszolni kérdésekre, mert egyszerűen nem hallottam rendesen a kérdéseket. Nyár kellős közepén úgy ráment a fülemre a nátha, hogy alig hallottam. Persze azóta olvastam A test lázadását Máté Gábortól, és már másként reagálok. És azóta szülő is lettem. És amikor először vizsgáztattam szülőként, eszembe jutott az egykori kémiatanárnőm mondata, aki egyik óráján hirtelen közölte: „Amióta gyereke van, ő nem tud buktatni.” Akkor persze ezt nem nagyon értettem, a pad alá ugyan visszacsúsztattam Kunderát, visszatérve a fiktív térből a VALÓSÁGBA. Na ott, abban a vizsgaszituációban valami fura egyveleg lett az emlékfoszlányból, a vizsgán kezét tördelő fiú kérlelő kutyanézéséből, és a saját lányom mosolyából… Elővettem egy papírt, gondolattérképet rajzoltunk a tételről, és kiküldtem 10 percre. 10 perc múlva visszajött, a gondolattérkép alapján elmondta a tananyagot és a saját véleményét. A kettesért jött, ötöst kapott.
A vizsga a tudás mérésére szolgál. A tanár, aki leadta az anyagot, annak felépítésében és tartalmában kisebb-nagyobb szabadságot élvez, a módszer azonban a sajátja. Ostor, néha-néha mézesmadzag a jegyek által, vagy a belső motiváció fenntartása különböző módokon. A mai többcsatornás gyerekeknél ugyan néha az is eszembe jut, vajon ha cigánykereket hánynék a terem közepén, az átlépné az ingerküszöbüket? Mindenesetre próbálkozik az ember… Hogy ne kelljen magyarázni a bizonyítványát…
Nem, most nem kanyarodtam el az eredeti témámtól, mert a garantált bizonyítványjavítás, az, hogy a külső, deklarált elvárásoknak megfelelj, valójában pont ennek a fonákja. A szülők nap mint nap ostorozzák a gyerekeket, hogy milyen is lesz az a bizonyos bizonyítvány, mintha ezzel az életben valóban bizonyíthatna valamit. Én mindig mindenben kitűnő voltam, a későbbiekben sok mást kellet megtanulnom ahhoz hogy a tudásomat, képességeimet ténylegesen valódi teljesítménybe tudjam fordítani. És bár kezdetektől bölcsész vagyok, ugyan még matekversenyen is szerepeltem, mégis a mai napig néha átismétlek matekpéldákat, nem mintha a másodfokú egyenlet megoldóképlete életem elengedhetetlenül fontos része lenne, nem, csak nem szeretném, ha a matektanár férjem előtt ezt nem tudnám…
Amitől mostanában sokszor hangos a média: a pedagógusokat is vizsgáztatják – keményen. Most az ő bizonyítványukban is lesz egy pecsét. Több tárgyból is. Tekintve, hogy a pedagóguskompetenciák határozzák meg a gyerekek kompetenciáit. Melyek a legfőbb, bizonyítványba kerülő pedagóguskompetenciák? Szakmai felkészültség, pedagógiai folyamatok tervezése, kommunikáció és együttműködés. Értékelés 1-től 5-ig, mint az iskolában. Megfelelt – nem felelt meg. Csak ott nincs meg a követelményrendszer, nem a kimenet és a bemenet közötti változást mérik, hanem egy állapotot, egy aktuális, körülmények által befolyásolt helyzetet. Ugyan a mérce adott, a reflektív tanár, aki képes oldalakban elemezni saját munkáját. Erről az éjszakákon át javított közép-és emelt érettségi fogalmazások jutnak eszembe. Csak röviden: az a feladata a vizsgázóknak, hogy egy felvetés kapcsán írjon egy érvelő esszét, azaz játsszon a gondolatokkal, neki adott témáról mi jut eszébe, és logikusan fejtse ezt ki. Majd a javítótanár pontozza a logikus felépítést, hogy mi jutott eszébe azok közül, aminek kellett volna a feladatírók szerint, és hogy mennyire is tükrözi a tananyag szerinti elvárásokat. Ez az érvelő esszé, amiből levonjuk a helyesírás és külalak pontjait, és már kész is a reflektív, gondolkodó emberpalánta (tudásának? vagy kompetenciájának?) a reflexiója. Ez a bizonyítványba kerülő jegybe beszámít. Szóval az érettségi vizsgán így KELL értékelni az önálló vélemény kifejtését. Persze tudjuk, minden vizsga más és más…
Ugyan nem vehetnék részt benne, mert nem húztam le formalizált iskolai körülmények között 14 évet, de én mégis elkészítem a saját portfóliómat, mert érdekel, hogy felelnék meg a „hivatalos vizsgán”. Azt, hogy miért vannak – igazán tét nélkül is – azok a bizonyos vizsgatünetek, nem értem…
Holott tudom, hogy nap mint nap pecsét kerül arra, amit csinálok, hisz már nem középiskolás fokon tanítok. minden egyes nap megbizonyosodom róla, hogy a gyerekek tudnak tanulni, mert szeretnek játszani, feltéve ha nem tanulásnak hívjuk – ostorral a kezünkben. És minden egyes nap szembesülök vele, hogy ha jók az alapok, a szülő tud és akar referenciapont lenni a gyereknek, a kamaszkori tanulás már jutalomjáték…
Na, most tényleg elkalandoztam. Mert tulajdonképpen arról akartam írni, hogy van egy cég, aki garantált bizonyítványjavítást vállal. Ez azt jelenti, hogy a gyereknek napi 10-20 percet kell a számítógép előtt ülnie, és kérdéseket kap válaszlehetőségekkel. Az ő retorikájuk szerint ez a memorizálás módja. És van egy visszajelzés is, ami tulajdonképpen az alapító személyes vallomása, hogy 4 hónap alatt 3,2-ből hogyan lett 4,1 a tanulmányi átlag. Miután a gimnazista fiával nap mint nap tanult, később maga küldött tesztkérdéseket a fiának – személyes üzenetekkel, és csodák csodájára a gyerek eredménye javult. Nem gondolom, hogy tanári diploma kell ahhoz, hogy ráérezzünk, a kamasznak a személyes odafigyelés adta meg a belső motivációt a tanuláshoz, az apa-fiú közös tevékenység, ami mellett a tesztkérdések teljesen mellékesek voltak. ÍGY VAN ÉRTELME! (Igen, mert ez számít. Hetente 3-4 szülő nekem is visszamondja a lapbook-megrendelést, mert ő olyat keres, ami mellé le lehet egyedül ültetni a gyereket, nem kell vele neki pluszban foglalkoznia. Nekik például való ez a program!)
A tankönycafatoló tesztkérdések vajon hogyan is hatékonyak igazán? A távolból – vagy személyes odafigyeléssel, kedves üzentekkel a szomszéd szobából, a szülő gépéről? A cégalapító erre jól ráérzett.
(Ezt a jelenséget már vizsgálták is. Az US Department of Education jelentése szerint azok a serdülők, akiknek az apja részt vesz az oktatásban, 40%-kal nagyobb eséllyel szereznek jó jegyeket.)
Szóval meg lehet rendelni most már a távolból is havi 3000 forintért a garantált bizonyítványjavítást a bal agyféltekés, számítógép előtt görnyedős tudásgyarapítást, vagy ha még idejében vagyunk, kezdjük el a belső motiváció megtartó programunkat – gyerekünknél és magunknál egyaránt. A tapasztalás élményében gazdag szép napot kívánok!