Mit jelent boldognak lenni? Elég ehhez, ha élvezzük azt a tartalmas és értékes tevékenységet, amit szívből, önmagáért végzünk? Elég, hogy jók lehetünk valamiben, ami számunkra fontos és nekünk örömet okoz? Elég, hogy a környezetünk elismerje? Mi az elég a boldogsághoz?
A boldogság elégedettség azzal, amink van, amit elértünk, megvalósítottunk, megteremtettünk. A boldogság hozzáállás ahhoz, amink van, amit elértünk, amit megteremtettünk – önmagunk által. Mire vagyunk képesek? MI okoz számunkra valóban örömet? Miben érezzük önmagunk különlegességét? Mi által érezzük, hogy fontosak vagyunk szűkebb-tágabb környezetünknek?
„A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel sem. Nem vásárolható meg pénzzel, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia.” Csíkszentmihályi Mihály
A boldogság tehát állapot, amit mi magunk teremtünk meg – önmagunk erőforrásai által. Nem más ez, mint felfedezni felnőttként is valódi erősségeink, amiben igazán önmagunk lehetünk. Felnőttként is felfedezhetjük önnön gepárdságunk, azt, ami olyan megszállottságot ad, ami által képesek vagyunk kiemelkedő teljesítményekre.
Mindannyian más eszközkészlettel rendelkezünk, más és másként fontos, mások a prioritások. Nem lesz mindenki „SZTÁR”, csillag a közkedveltség egén, de mindenki lehet különleges és fontos a valós életterében. Ily módon a hétköznapit különlegessé, az egyszerűt egyedivé, az átlagost kiemelkedővé tehetjük, ha flow-élményként éljük meg.
Hogyan érhető el „tudatosan” a flow-élmény?
1. Legyenek világos célok. Tudni, mi az, amire készek vagyunk, amire képességeink alkalmassá tesznek. Hiú ábrándok kergetése helyett elfogadni képességeink való teljesítménybe fordíthatóságát.
2. Azonnali visszajelzés megvalósulása. Minden pillanatban tudni, hogy hol tartunk, közelebb jutottunk-e a célunkhoz. Ez nem mások értékelése, hanem a saját belső jelzőrendszer műkésének következménye. Tudni, saját utamat járom. Ez nem más, mint bízni az intuícióinkban, azaz abban, ami látszólag nem gondolkodási és következtetési folyamatok során történik, hanem valamiféle az ösztönös megérzés. A gepárd ha lát egy antilopot, rögtön tudja, erre van szüksége A folyamat egy következtetés vagy belátás végeredményét adja anélkül, hogy az ehhez vezető gondolati lépések tudatosulnának.) és hagyatkozz belső és külső biztos bázisaid tudására.
3. A nehézségeket a készségeink szerint megválasztani. A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás készségét. Tudni beosztani az energiát, kezelni az erőforrásokat. Ha a tevékenység nem igazodik a készségek szintjéhez, végkimerülésig üldözzük antilopunkat, még kifulladva nézzük, ahogy a hiénáké lesz a zsákmányunk.
4. Koncentráció. A figyelem irányítása arra, amit éppen csinálunk. Ne engedni, hogy belső mentális rendezetlenség vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmet. Ha rátalálunk az antilopunkra, képesek leszünk minden mást kizárni, hogy célunk elérése által feltöltődve minden másra is megfelelő energiaszinttel rendelkezzünk.
5. Jelentudatosság. Kirekeszteni a mindennapi frusztrációkat és zavaró körülményeket, tudni alkalmazni a csőlátást, hogy kiiktathatóak legyenek azok a tényezők, amelyeket nem tudunk befolyásolni. Elfogadni a körülményeket, és aszerint alakítani tevékenységünket, hogy az adott lehetőségek biztosította maximumot ki tudjuk hozni magunkból.
6. Érezni, hogy kézben tartjuk a dolgokat. Legyen meg az érzés, hogy urai vagyunk önmagunknak, cselekedeteinknek és környezetünknek. Ez a kudarc miatti aggódástól való mentesség érzetét jelenti.
7. Megszüntetni az én tudatod. Koncentrálni a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedünk énünkön, megfeledkezünk róla, és kirekesztünk minden önkritikát. Így eggyé válhatunk a tevékenységgel. Ebben az állapotban megszűnnek az önkételyek, beleértve a fizikai és érzelmi aggodalmakat is.
8. Rácsodálkozni az időérzék átalakulására. Az idő a saját élményhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követjük. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat.
A flow érzése a szabadság, a felszabadultság jele. Azt az állapotot tartja fenn, melyben képességeinket teljesítménybe fordítva önmagunkért alkothattunk, saját belső késztetéseink szerint élhettük meg önmagunkat. Hogyan érhetjük el ezt az állapotot, a boldogságot a mindennapokban? A kék madár kergetése vagy a múlt siratása helyett a jelenben elfogadni a körülményeket – megteremtve a flow lehetőségét. Mire van szükségünk ehhez? Ismerni saját gepárdságunk, képességeinket, melyek által valódi teljesítményre vagyunk képesek. Hisz a flowélményt megélhetjük a sziklacsúcson, a festővászon előtt, vagy akár a konyhában – ember és hozzáállás, nem pedig hely függvénye.