A gyermeki rajz a kommunikáció elsődleges formája, kapu a lélekhez – egészen 12 éves korig, még az írás át nem veszi a szerepét. A rajzolás önkifejezés, élményfeldolgozás, kommunikáció a külvilággal, a gyermeknek önmagának, helyének a világban, a világ meg- vagy megnem-értésének leképezése.
Rajzolni, az érzéseket, élményeket, emlékeket formába önteni izgalmas móka. Ami igazán értékessé teszi: a közös tevékenység élménye. Ne sajnáljuk az időt, üljünk le együtt, és rajzoljunk. Arról, ami eszünkbe jut, arról, ami fontos nekünk, arról, ami igazán a saját szűrőnk szerint a világ elképezése. A rajzban ez jelenik meg: mi az, amit birtokolok belőle – aktuálisan. Ami nekem most fontos. Gerő Zsuzsa szerint a fogalmazási készség itt kezdődik: amikor még tudunk rajzolni, merünk-e szabadon alkotni, rajzolni, a megélt, belsővé tett élményeket külső formába önteni. Rajzoljunk közösen! Ne értékeljük, ne minősítsük az alkotást, jelezzünk vissza egy-egy részről, adjunk pozitív visszajelzést arról, ami igazán megfogott miket a rajzból. És mi is készítsük el a saját élmény-beszámolónkat képekben! Adjuk meg magunknak a minőségi idő közös élményét!
A rajzolás szerepéről, a gyermekrajzok összetettségének megértéséhez ajánljuk:
A mai gyakorlat: Ceruzaforgató
Hívókártya kérdése: Hogy rajzolnád le?
Közeledik a nyári szünet vége. Rajzoljuk, mire emlékszünk vissza a legszívesebben!