… március 21-én legalábbis, a bábjáték világnapján. Milyen élményeket nyújthat a bábok által megelevenített történet a különböző korosztályoknak?
Amikortól valóban maga a bábszínházi előadás nyújtja az élményt, az körülbelül a 2 éves kor. Ekkor sem várhatjuk ugyan, hogy 20-25 percnél mindenféle izgés-mozgás nélkül tovább bírja, mégis az a gyerkőc, aki kezdetektől meséken cseperedik, aki képes elvarázsolódni, élvezni fogja az előadást. Érdemes előtte már ismerkedni a mesével, beszélgetni róla, akár képeket nézegetni, vagy kifestő kapcsán már megágyazni a mese befogadásához. Amire különösen figyelni kell ilyen kicsiknél, hogy legyen lehetőségük az előadás kognitív és emocionális élményeit feldolgozni, a kényszerülőke hatásait kimozogni – szabadon szaladgálva, ugrálva, ameddig ő akarja.
Az ovisok és kisiskolások már szívesen néznek végig egy izgalmas bábszínházi előadást, érdeklődésük és nyitottságuk függvénye, hogy milyen szinten dolgozzák ezt fel. Érdemes velük is megismertetni a szöveget, hogy minél szélesebb rálátásuk legyen a bábok megjelenítette fiktív mesetérre. Az ő figyelmüket is elvonhatja a többi gyerek, ők is lehetnek fáradtabbak, így pedig nehezebb koncentrálni az előadásra. Igen hasznos, ha velük utána beszélgetünk a látottakról, egy-két epizód kapcsán megkérdezzük, nekik mi a véleményük. Sokat segítünk az élmények megfogalmazásának alakításában, ha mi magunk is elmondjuk nekik, nekünk mi tetszett, mi fogott meg az előadásban, milyen hatással volt ránk. Így ők már nemcsak a kognitív és emocionális élményeiket viszik tovább az előadásból, hanem a kommunikációs készségük és érzelmi intelligenciájuk fejlődését is megtámogattuk. De ezt mondani se kell igazán, hisz ez az ösztönzés, minél több élménnyel megkínálni és osztozni a közös élményekben.
Kis-és nagykamaszoknál már közel sem ilyen egyszerű a dolog, náluk eleve nagyon fontos, hogy hogyan kínáljuk meg őket a mesékkel, hisz a klasszikus elvarázsolódásból már kinőttek, viszont a mesék összetett értelmezéséhez és feldolgozásához még vándorúton vannak. Őket a mesékkel és a bábokkal megszólítani inkább már a valósághoz közelebb álló, a saját problémáikat számukra konkrétabban megjelenítő történetekkel lehet, mindezt úgy, hogy ők maguk is részesei már a produkciónak. Bevonva őket a szabadon alakítható előadásba, az alkotás élménye és a közös játék fontos (ön)tanulási folyamat az ő életükben. S olyan ellen lázadni nem érdemes, ahol az történik, amit én akarok, és úgy, ahogy én akarom, és még ráadásul jól meg is mondhatom a véleményem – ez talán később sem elvetendő?