Az iskola az alapismeretek, a tudás háza, tanoda, ahol jól szervezett oktatási struktúra és módszerek által birtokolhatja mindenki az ismereteket. A hogyanok és miértek az igazán érdekesek ám, mert az iskola meghatározza, hogy miről milyen „tudásunk” legyen, ennek megszerzésének módja formálja attitűdjeinket, motivációinkat, és az iskolában eltöltött évek hatással vannak személyiségünk alakulására sikereink és kudarcaink által. Milyen jövőbeli lehetőségei vannak az iskolának, a tudásszerzés jelenlegi elsődleges platformjának?
„Amit mi nevelésnek nevezünk, az nem egyéb,
mint az agy programozása abban a korai szakaszban, amelyben még formálható.
Az emberiség jövője a neveléstől, ettől a változtatható programrendszertől függ.”
(Szent-Györgyi Albert)
Az iskola kérdése nemcsak az oktatásügy szempontjából meghatározó, hanem jelentős gazdaságpolitikai vonatkozásai is vannak. Ebből indultak ki a globális gazdasági szervezet, az OECD szakemberei is, amikor 1996-ban elindították a „A jövő iskolája” projektet. A vizsgálatban szakértők elemzés alá vették az oktatás helyzetét, azokat a nagy kihívásokat, amelyekkel a tagországoknak szembe kell nézniük az ezredfordulón, és hatféle lehetséges forgatókönyvet (szcenáriót) vázoltak fel. Elvonatkoztatva a gazdasági és politikai vetületektől, most annak eredjünk nyomába, hogy a tudás megszerzésének módja hogyan alakul e szcenáriók szerint.
Az első forgatókönyv szerint nem történik semmiféle változás a jelenlegihez képest, a tanár marad a tudás birtokosa, a diák pedig félig aktív befogadó. A hierarchikus viszony megmarad, és a központi elvárásoknak, tanterveknek maga a tanár is alárendelődik. Így továbbra is nagy figyelmet fordítanak az oktatásügyben a tananyagok és az értékelési rendszerek egységesítésére, a tanárok szakmai fejlesztésére, és feltételezhetően a források továbbra sem lesznek elegendőek az egyenletes magas színvonal garantálására. Így óhatatlanul, az eltérő szülői igényeknek megfelelően, nagy mértékű egyenlőtlenségek alakulnak ki. Ez a tanár-és tanagyag-központú iskola továbbélése, ahol a szabad kapacitások hiányában kevés figyelem irányul a tanulók egyéni fejlesztésére.
A második elgondolás az iskola mint a tudás piaci modellje víziót vetíti előre. Ez alapján az alma materrel szembeni társadalmi elégedetlenség oda vezet, hogy egyre több minőségi követelményt támasztanak az iskolával szemben, folyamatosan mérik a teljesítményét, és az intézmények között folyamatosan nő a verseny. Az iskolától egyre inkább azt várják el, hogy meghatározott készségeket, attitűdöket fejlesszenek ki a tanulókban. Erősen megnő a piacképes tudás elsajátíttatásának szerepe. Az iskola ily módon a tudás piaci modelljeként a kereslet-kínálat elvet követi: a diák igényei elsőbbséget élveznek a központi elvárásokkal szemben.
A harmadik verzió az iskola újraszerveződésének egy lehetséges módját valósítja meg, mely az alkotó iskola elképzelése. Ily módon az iskola szociális funkciója erősödik meg, háttérbe szorul az individualizáció, az alapismeretek háza inkább egy szociális központtá válik. Az iskola persze a hagyományos ismeretátadó szerepét megőrzi, de megerősödik benne a készségek fejlesztésének a funkciója is. Szoros a kapcsolata a helyi közösséggel, fontos szerepet tölt be a társadalom integrációjában, a különböző társadalmi csoportok közti béke megerősítésében. E modell szerint a szülői támogatás, a szülői közreműködés az iskolai életben az egyik pillér, melyen e társadalmi-közösségi érték nyugszik.
A negyedik verzió az iskola újbóli megerősödésének forgatókönyve, mely az iskolát, mint tudásközpontot képzeli el. E szerint a tudás szertartásrendje erősödik meg. Magasak a tantervi elvárások is, a tanulóktól sok és intenzív tudást várnak el. Ehhez persze a tanulási képességeiket is magas szinten fejlesztik. Erős az iskolák, a tanárok és a diákok kapcsolódása a nemzetközi hálózatokhoz. A tanárok magas státuszú, jól fizetett szakemberek, magas szakmai autonómiával rendelkeznek. Munkájukhoz szervesen hozzátartozik a kutatások és iskolai fejlesztések folytatása. A tanuló szervezetek a használható tudást helyezik a középpontba.
Az ötödik verzió szerint a klasszikus iskolát felváltják a tanulói hálózatok. Ezt a folyamatot erősíti a sokféle, iskolán kívüli tanulási lehetőség is, ami lehetővé teszi, hogy a tanulni vágyók tömegei ne a hagyományos iskolákban, és nem a tanárok által kínált tanulási szolgáltatásokat vegyék igénybe. Így alakul ki egyfajta tanulási hálózat, amelyben a világháló közvetítette tudás válik elsődlegessé. Az iskolapadot felváltják az egyszemélyes otthoni tanulógubók, ahol önálló tudásszerzésnek csak az egyik módja az e-learning, és az ehhez kapcsolódó mentori tevékenység, ugyanilyen mértékben meghatározó benne az internet nyújtotta tudásközvetítés. A látszólagos szabadság mellett potenciális veszélyforrás a világhálón megszerezhető információk legitimációjának hiánya.
A hatodik szcenárió az iskolátlanítás modelljét vetíti előre, mely szerint a tanárok kivonulnak az oktatás-nevelés terepéről, és az otthoni tanulás lesz a követendő minta. Ez involválja az individuális lehetőségeket éppúgy, mint a legitim tudás teljes hiányát. E modell szerint mindenki saját belátása szerint saját módszerei alapján szerezné be az információkat, majd egyéni módon szervezné egységekké azt, így ahány ember, annyi tudás mondás nyerne létjogosultságot.
a
E forgatókönyvek, jövőszcenáriók az iskola, a szervezett tudásszerzés többféle verzióját vetítik előre, melyek közül vannak vonzóak, és kevésbé ígéretes jövőképek. Szakértők és az érintett pedagógusok, szülők és gyerekek véleménye megoszlik. A szakemberek pro és contra gyülekeztetik a szempontokat, mely forgatókönyv követése lenne az ideális, és hogy egyáltalán tiszta formájában bármelyik megvalósítható-e egyáltalán.
Abban viszont egyetértenek, hogy az élethez és az élethosszig tartó tanulás feltételeinek való megfeleléshez a következők kompetenciák szükségesek:
- Az „írástudás” olyan szintje, amely minimálisan kielégíti a mindennapokban és a társadalomban végzendő munka igényeit.
- Az infokommunikáció használatra való képesség, vagyis egyfajta „digitális írástudás” birtoklása is meghatározó jelentőségű.
- Képesség a tények megértésére, a folyamatos tanulásra és újra-tanulásra.
- Képesség a másokkal való együttműködésre és az önálló tanulásra.
- Legyenek működőképesek a kognitív és nem-kognitív tulajdonságok – beleértve az érzelmeket is –, az információs túlterhelés, a bizonytalanság és a gyors változások közepette is.
- A kutatás és a kritikai gondolkodás képessége.
- A tolerancia, a különböző kultúrák elfogadása, értékelése is nélkülözhetetlen.
A fentiekben bemutatott hat modell a szakértők álláspontját tükrözi, megannyi érv és ellenérv sorakoztatható fel mindegyik esetében. A megvalósulás számtalan feltétel teljesüléséhez kötött, bármilyen változás bekövetkezte hosszabb folyamat eredménye. Sokszor az érintettek véleménye kevésbé kap hangot, pedig a pedagógusok, a szülők és a gyerekek jövőszcenáriója a megvalósuló iskolamodell függvénye.
Ön szerint melyik modell megvalósulása a leginkább reális, amelyik alkalmazkodik az elvárásoknak és a lehetőségeknek, amely minden résztvevő érdekeit szolgálja? Szavazzon! Ossza meg velünk véleményét!
[poll id=”2″]
Források: www.nefmi.gov.hu, www.ofi.hu, www.epa.oszk.hu, kép: media-cache-ak0.pinimg.com, pixabay