A világról „többet tudunk, mint amit el tudunk mondani” Polányi Mihály sokat idézett megállapítása alapján a tudás teljes mértékben nem foglalható szavakba. Ez lenne az intuíció tudása?
Vagy talán pont azért nem foglalható szavakba a tudás, mert minden tudás további sejtéseket jelent, amelyek további, előre kiszámíthatatlan tudáshoz vezetnek. Ez lenne maga az intuíció?
a
Az intuíció mibenléte
„Az intuició az a szellemi cselekedet, mellyel az elme kilép a könnyen kezelhető, használatra felaprózott és épületszerűvé mintázott valóságok köréből, visszanéz, sőt visszahajol ezeknek eredése, adottság-kincse felé, igyekszik utólérni a fogalmon túl valót, a mondható alatt serkedőt. Azt, ami már nem ismerősségekből egybeszerkesztett, hanem a maga egyetlenségében csak átéléssel fogható, ami tehát tartalmában teljes és telített, de szóval utólérhetetlen.” Fogalmazza meg az intuíció esszenciáját Dienes Valéria Az intuíció kérdéséhez című írásában, melyet a Nyugat közölt 1934-ben.
Daniel Kahneman 2002-ben közgazdasági Noel-díjat kapott a racionalitástól eltérő magatartási minták vizsgálatáért. Kahneman több évtizeden keresztül kutatta a téves intuitív döntéseket, s arra jutott, hogy előre bejósolhatóak azok a szituációk, melyekben az emberek a racionális alternatíva helyett a téves intuitív válasz mellett kötnek ki. A Nobel-díjra méltó felfedezés abban állt, hogy feltárta azokat az utakat, melyek tévútra terelhetik az emberek intuitív döntéseit. Ez nem magának az intuíciónak az elvetését jelenti, hanem a különböző módok elkülönítését, hisz a „jelenlegi álláspont szerint a készségek és a heurisztikák az intuitív döntések és választások alternatív forrásai”. (Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás, 18.) A kérdés, hogyan válik használhatóvá az intuíció maga?
A szakértői intuíció
Kahneman könyvében idéz egy Gary Klein pszichológustól származó történetet, mely szerint egy tűzoltócsapat bement egy házba, ahol kigyulladt a konyha. Néhány perccel a konyha oltásának megkezdése után a parancsnok kiküldte minden emberét az égő házból. A következő pillanatban a padló beomlott. A parancsnok csak később jött rá, hogy abban a pillanatban milyen „belső sugallat” alapján hozta meg döntését a ház elhagyására vonatkozóan. Magyarázatot később tudott adni rá: a tűz gyanúsan csendes volt, és a két füle szokatlanul felforrósodott, mely jelek bekapcsolták a vészjelzőt elméjében. A vizsgálat során megerősítést nyert, hogy a tűz fészke nem a konyhában, hanem az az alatt lévő pincében volt.
Ha a tűzoltóparancsnok nem rendelkezett volna átfogó, elméleti és tapasztalati úton szerzett tudással, nem lett volna képes a pillanat töredéke alapján a jelek jelentését megalkotni tudatos mentális tevékenység által. Az információk közötti mérlegelés, a döntés az intuíció eredménye volt.
Az intuíció megfelelő működéséhez tehát tudásra van szükség. Az intuíció magas szintje teszi lehetővé ugyanakkor a gondolati előrelátást, előretervezést könnyen át nem tekinthető helyzetekben. Az intuíció, ha hátterében sokrétű tudásháló található, megkönnyíti a döntéshozatalt.
„A helyzetben egy kód rejlik; a kód segítségével a szakértő megtalálja az emlékezetében tárolt információt, és ez az információ megadja a választ. Az intuíció nem több és nem kevesebb, mint felismerés.”
Herbert Simon
Intuíció és tanulás
Az intuíció fejlesztésére többféle út bejárható. Alapvető összefüggés azonosítható az impulzív tanulási stílus és az intuíció működése között. A logikai-matematikai intelligenciaterület mozgósítása, az információk közötti összefüggések „sejtése”, a tudatos munkát előkészítő belátás, megérzés nélkül nem lehetséges. Intuitív az az ember, aki relatíve kevés adatból is helyes következtetésre jutni képes – racionális magyarázat nélkül, a pillanat töredéke alatt. Ez az intuíció tudása.