A Budapest School élményének zoomingja
A klasszikus oktatási rendszer perspektívájából minden új képzési megoldás esetében számos problématerület realizálható, miközben egyre inkább szembesülünk azzal is, hogy a VUCA-világban az oktatás újragondolása elengedhetetlen. Az elmúlt évek egyik új kezdeményezése a Budapest School, a többek közt Prezi alapító által indított, egyre bővülő iskolahálózat, ahol igazi felfedeztető tanulás alanyaiként arra is választ kerestük, hogyan menthető át a szemléletmód, a pedagógiai gyakorlat egy-egy szegmense a formalizált oktatási rendszerbe.
PPT kontra Prezi
Az iskola szemléletmódja, működése alapvetően más, mint amit jellemzően tapasztalunk, megélünk – szülőként, pedagógusként. Ennek lényegiségét jól érzékelteti az a koncepcióváltás, ahogy a prezi felülírta a hagyományos powerpointos megszokásokat. És mint ahogy a két prezentációs mód elsődleges különbsége sem a technikai megoldásokból, sokkal inkább a szemléletmódból ered, igaz ez az iskolára is. Még a klasszikus PPT kockái lineáris rendben követik egymást a minél több információátadás jegyében, addig a Prezi nem uniformizált keretekhez kényszeríti a gondolatokat, hanem a különböző formai megoldások választhatóak a közlendő adekvát megjelenítéséhez. Gondolattöredékek helyett globális képet nyújt, információáradat helyett a dinamikus lényegkiemelésen van a hangsúly. Ez az oktatás újragondolása, tehetséggondozás a mindennapokban – Prezi-módra. Mint az intelligens zoomolás.
Kilépni a keretből – fókuszban az egyén
Az intelligens zoomolás, a szabad mozgás lehetősége az, ami alapvetően újradefiniálja a Budapest School-ban az oktatást. A tanulási utak bejárását nem a tantárgyi tematika és a tantervi elvárás határolja, hanem az egyéni célok és potenciálok. Felnagyítva az erősségek és az érdeklődés, mindez a lehetőségek tágra szabott kontextusában. Ez részben szemléletmód kérdése. Hogy mivé engedjük fejlődni a ránk bízott gyermekeket, tanulókat, hogyan fogadjuk el, hogy bizonyos területek kevésbé hozzák lázba őket, miközben a saját érdeklődésük mentén építik önmagukat. Teljesítmény- helyett tevékenységfókusz, a mindennapi tehetséggondozás alfája és omegája. Aktivitás, lelkesedés, belső motiváció – a produktivitás alkotóelemei, ha teret kap(hat)nak, működésbe lendülnek. A Budapest Schoolban a projektidőszakokat skill-hetek követik, így egyensúlyba kerülhet az élményalapú, felfedeztető tanulás (inquiry based learning) és a készségfejlesztés.
A tanulás narratívája
„Mire fogom használni?” „Miért kell ezt megtanulnom?” – sokszor belezsong már az ember feje a diákok által feltett kérdésekbe, főleg, amikor nem tud hosszú távra vonatkozó biztos jövőképet felvázolni, amikor érzi a diákokban megbúvó elégedetlenséget a standard válaszok hallatán. Nem meglepő, hogy kétkedve állnak a megtanulandó ismerethalmaz előtt, miközben a VUCA-világban rájuk zúduló információáradatban bizonytalanul bolyonganak.
A Budapest School-ban nem tanárok, hanem tanulásszervezők segítik az egyéni tanulási utak bejárást. Megelevenedik mindaz, amit a szakirodalomból konstruktív pedagógiaként megismertük. A tanterv-béklyókat levetve arról folyik a diskurzus, ami a gyermekeket valóban érdekli – miközben a saját fejlődési zónájuk határait ők maguk fedezhetik fel, miközben nem is tudatosul bennük, hogy tanulnak. Csinálják. Ahogy azt a flow-ban szokás.
Joggal merül fel a kérdés azonban, hogy ilyen szabad keretek között hogyan adható át mindazon ismeretanyag, ami a szabályozó dokumentumok elvárásai között szerepel. A válasz egyszerű: nem ez a priorizált cél, hanem, hogy a tanulók egyre jobban tudjanak tanulni, tervezni és kutatni, véleményt formálni és fogadni. Ily módon hatékonyabban tanulnak meg felkészülni a változásokra, merthogy itt az igények, azaz az érdeklődés szerint folyamatosan formálódik, hogy miről fognak tanulni. Ha ez megvan, akkor a nemzeti alaptanterv már nem okozhat gondot.
A katedra mögül ez, valljuk be, utópisztikus, még akkor is, ha a szakirodalomból jól tudjuk, hogy az autonómia a kompetenciaérzetet formálja – igen jelentős mértékben. Mindezek ellenére nincs még vizsgálható outputja ennek az oktatási metódusnak a magyar képzési struktúra egészében. Nincs még distancia arra vonatkozóan sem, hogy ez a diákok továbbtanulási lehetőségeit hogyan fogja keretezni. A katedrapedagógia kimenetét ezzel szemben látjuk, tapasztaljuk.
Distancia helyett perspektíva
Ha a jövő vizionalizálására kísérletet teszünk, akkor azt viszont be kell ismerni, hogy mindazon jártasságok, melyekre egy ilyen elfogadó és befogadó tanulási környezetben, az egyéni tanulási utakra fókuszálva szert tesznek a gyerekek, azok a kompetenciák, melyeket a munkaerőpiac már ma is különösen preferál. Nem tesznek mást, mint a komplex problémamegoldás, a kritikai gondolkodás, a kreativitás, a döntéshozatal és a rugalmasság eszköztárát „próbálgatják”. Igen, ahogy maga az egész kezdeményezés is lépésről lépésre építkezik – a tanulási zónában. Ebbe szocializálódnak a gyerekek is, élvezik a szabadságot, miközben képessé válnak rugalmasan alkalmazkodni a biztonság övezte határokhoz. Ami egyben referenciakeretként is szolgál: maguknak és másoknak. Az iskolában nagy hangsúlyt kap az érzelmi intelligencia fejlesztése, melynek az intra- és az interperszonális intelligencia fejlesztésének fundamentuma. Az, ha megkérdezi a pedagógus, hogy mit érzett a diák a feladattal kapcsolatban, vagy olyan közeget teremt, ahol felvállalható a passzolás, vagy éppen szokássá vált biztatni a másikat, tértől és tervtől független, mindössze szemlélet kérdése. Az érzelmi intelligencia, a munkaerő-piaci prognózisok szerint, még erősebb ráhatással lesz arra, hogy a talentumjaival ki hogyan tud élni.
A szemlélet szabadsága
Projekten dolgozni – csapatként, problémákra megoldásokat kreálni, szabadon alkotni és kommunikálni – önnön magunkat is. Szemlélet kérdése, nyitottság függvénye. Zooming. Az egész filozófiája. A döntésünké, hogy ha 45 perc és tankönyvek, szabályozó dokumentumok és elvárások keretezik a pedagógiai tevékenységet, akkor is miénk a választás, hogy a tanár vagy a tanulásszervező szerepét magunkra öltve az egyéni fejlődési utakat észre tudjuk-e venni. Hogy merünk-e perspektívát nyitni, ha be merjük látni, hogy a distanciát nem birtokoljuk.
A Budapest School a hagyományos oktatási rendszer eredményeiből és fejleszthető területeiből tanulva alakította ki saját koncepcióját, rövidtávon hatásai már megmutatkoznak, a beválás mérhetősége hosszabb intervallumot kíván. A rendszer és a szemlélet rugalmassága ugyanakkor lehetővé teszi a korrekciót, a fejlesztést. A tanulásszervező szerepet már most is betölti.